Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Idegen czégek, nevek stb. használata. 247 •zeti esemény nem fűződik, hanem mely fiktív volta mellett is egyike 1890 : legsemmitmondóbb neveknek. II. t.-cz, Figyelembe veendő továbbá a származás tekintetében ezen érte- 3' §' lemben támadható megtéveszthetőség elbírálásánál az is, hogy a ' p' fogyasztóközönség körében nem annyira az egyptomi czigarettapapir, mint inkább az egyptomi dohány ismeretes. Eme körülmény kapcsolatban ama másikkal, hogy hazánkban a szivar- és szivarkagyártás állami egyedáruságot képez, csak jobban megerősítik azt, hogy a Constant Germoni név és egyéb keleti motívumok daczára a fogyasztóközönség a kérdéses védjegyben az általa védett árú tekintetében idegen származásra való utalást látni nem fog. Minthogy folyamodó a külföldi joggyakorlatból vett példákra hivatkozik annak igazolására, hogy a kérdéses védjegy csakugyan megtévesztő, kiterjeszkedem e helyütt a külföldi joggyakorlatra is és megállapítom, hogy a külföldi joggyakorlat e tekintetben nemcsak hogy fedi az álláspontomat, hanem azon jóval túlmegy. így az •osztrák közigazgatási bíróság 1899 márczius 24-én 1910. sz. a. határozatával kimondotta, hogy az egyptomi hadi és kereskedelmi lobogónak a használata nem utalhat a papirosnak keletről való származására, hanem legfeljebb a dohánynak eredetére. Meg kell állapítanom •azt is, hogy folyamodó a külföldi joggyakorlat hivatkozott eseteit tévesen közölte, mert esetei közül az Alonio Grácia nem szivarkahüvelyekre tagadtatott meg, mint folyamodó mondja, hanem szivarokra, a Karaben Nemsi ugyancsak nem »ugyanezen árúkra«(szivarkahüvelyekre) tagadtatott meg, mint folyamodó állítja, hanem szivarkákra. Ugyancsak tévesen közli folyamodó az Unió egyezménynek -a költött nevek használatára vonatkozó rendelkezéseit, melyek -egyébként a jelen ügy elbírálásánál figyelembe vehetők nem voltak. Mindezek alapján a budapesti 11991. sz. védjegy lajstromképességét továbbra is megállapítani kellett. (1910 július 13. 650/910.) •587. Kereskedelemügyi Minister: A budapesti 18368. sz. védjegyet az 1890 : II. t.-cz. 21. §. d) pontja alapján utalással az 1890 : II. t.-cz. 3. §. 4. pontjára törölni rendelem. A budapesti 18368. sz. védjegyen egyéb itt tekintetbe nem jövő adatokon kivül a »Dr. Rob. Grensill« kitétel van feltüntetve. A védjegy tulajdonosa ezen adat valódiságának igazolására felhivatván, nyilatkozatában a jogos használat igazolására alkalmas tárgyi bizonyítékok helyett azt vitatja és annak kimondását kéri, hogy ezen név általános használat folytán szabadon használható adattá vált. A szakköröktől beszerzett adatok szerint védjegytulajdonos ezen állítása valótlannak bizonyult, a mennyiben az iratoknál elfekvő szakvélemények kivétel nélkül azt adják elő, hogy D. Rob. Grensill nevet Dankovszky István budapesti illatszerész használta először