Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Valótlan és tévedésbeejtő adatok. 210 A valóságnak vagy a tényleges üzleti viszonyoknak meg nem felelő és a fogyasztóközönség tévedésbe ejtésére alkalmas adatok. Reklám czéljaira szolgáló és az árú kiválóságára utaló adatok a védjegyben. 423. Kereskedelemügyi Minister: Előterjesztésére '890: értesítem a kamarát, hogy a reklám czéljára szolgáló adatoknak "^'"g2 védjegyeken való feltüntetése ellen csak abban az esetben lehet a 4 ' védjegytörvény 3. §-ának 4. pontja alapján kifogást tenni, ha azok a valóságnak meg nem felelnek és a vevőközönség megtévesztésére alkalmasak. Mivel pedig az árú kiválóságára utaló adatok igen gyakran külföldi származású védjegyeken is szerepelnek és ily védjegyek úgy a magyar korona országai, mint Ausztria területén törvényes oltalmat élveznek, nem volna megokolt a belföldi termelőkkel vagy kereskedőkkel szemben szigorúbb felfogást érvényesíteni annál, a mely a védjegytörvény mai keretében külföldiekkel szemben érvényesíthető. (1905 október 29. 625/1905.) „1000 Kronen Garantie für die Echtheit." 424. Kereskedelemügyi Minister: A bécsi 11290. és 11291. sz. védjegyeken feltüntetett »1000 Kronen Garantie für die Echtheit« felirat miatt a védjegytörvény 3. §-ának 4. pontjára alapított kifogásaimtól ezúttal elállók, tekintettel azon körülményre, hogy a fennforgó esetben a valódiság már az árú specziális természeténél fogva nem képezheti vita tárgyát. Elvi álláspontom megóvása szempontjából azonban megjegyzem, hogy nem oszthatom azt a felfogást, hogy nem veendő komolyan tett ígéretnek, hanem a forgalomban gyakran előforduló reklámadatnak tekintendő a védjegyen feltüntetett valódisági felirat, ha az árú meghamisítása, vagy az egyébként hiányos volta esetére igért összeg olyannyira jelentékeny, hogy az árú alacsony beszerzési árával semmiféle arányban nem áll. A szóbanforgó reklámadat által ugyanis a vevőközönségnek csak azon része nem ejthető tévedésbe, a mely ismeri a reklámfelfogásokat, mig a vevőközönség nagyobb része, mely a kereskedelmi forgalmi viszonyokat kevésbbé ismeri, éppen a törvény által nyújtott védjegyoltalomnál fogva fog az Ígéretnek komolyságot tulajdonítani, jogos lévén azon feltevése, hogy a törvényt alkalmazó legfőbb hatóság az oltalomból feltétlenül kizárna olyan védjegyet, mely a valóságnak meg nem felelő adatot tartalmaz. A fentemlített védjegyek lajstromozását tehát preczedensesetnek nem tekintem. (1900 október 19. 184/1900.)