Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

210 Szabadjelzések. 1890: elnevezések ki vannak zárva és ebben az árújegyzékben a Valvolinel.t.-cz. szo m4r előfordul. 3 8 " b" Ha tehát már 1882. évben hengerolajok egy bizonyos válfajának megnevezésére az árú jegyzékben a Valvoline szó előfordul, ez azt igazolja, hogy azt az illető forgalmi körök már általánosan ismerték úgy, hogy a Valvoline védjegynek 1884. évben történt legelső lajstromozása előtt is már a Valvoline elnevezés szabadjelzés volt. Nem változtatott a helyzeten felperesek szerint az sem, hogy később, 1884-ben a Leonard és Ellis czég részére a Valvoline védjegy lajstromoztatott, mert ez a czég védjegyének 20 évi fennállása alatt soha egyetlenegy esetben sem támadott meg senkit azért, hogy Valvoline elnevezés alatt hengerkenőolajakat hoztak bel- és külföldi gyárosok forgalomba. így tehát a Valvoline elnevezés alatt kenőolajat forgalomba hozó olajgyárak és olajczégek nem szerezhettek tudomást arról, hogy a Valvoline védjegy Leonard és Ellis czég részére lajstromozva van és így még ha 1884. év előtt nem is vált volna a Valvoline szó szabadjelzéssé, a Leonard és Ellis czég azzal, hogy védjegyjogával más olaj gyárosok és kereskedők ellen nem élt, maga is hozzájárult ahhoz, hogy a Valvoline szó szabadjelzéssé váljék. Erre vonatkozólag hivatkoznak felperesek védjegyjogi határozatokra. Mindezeken felül még felperesek szerint a Valvoline védjegynek 1894. évben történt lejárata és újbóli meghosszabbítása között maradt lajstromozás nélküli néhány nap is elegendő lett volna arra^ hogy ez a keresett, kitűnő hengerolaj közismertté váljék, ha egyáltalán tudomásuk lett volna az illető forgalmi köröknek arról, hogy a Valvoline védjegy be van lajstromozva és így azt, illetve annak lejáratát figyelemmel kisérhették volna. Csakhogy erre már akkor szükség nem volt, mert ebben az időpontban már régen az illető forgalmi körök tudatában mint szabadjelzés élt a Valvoline szó. A felhozottak alapján tehát 1902. évben már nem lehetett volna a Valvoline Oil Company részére lajstromozni a Valvoline szóvédjegyet az 1890. évi II. t.-cz. 3. §. 3. pontja és az 1895. évi XLI. t.-cz. 1. §-a értelmében, a miért is kérik annak törlését. Törlési kereseteikkel pedig azért támadták most meg felperesek a Valvoline Oil Company részére 1902. évben lajstromozott védjegyet, mert a Valvoline Oil Company 1908. évben mindazok ellen, a kik majdnem 30 év óta háborítlanul használták a Valve és Valvoline szót olaj árúik megjelölésére, védjegybitorlás miatt bűnvádi feljelentéssel élt. Mérlegelve már most felperesek által az 1902. évben lajstromozott védjegynek lajstromozhatósága ellen felhozott érveket és állításokat, meg kellett mindenekelőtt állapítani, hogy a Valvoline szó hengerolaj árúk megjelölésénél minőség-, illetve rendeltetésjelzőnek tekinthető nem volt, mert az itt figyelembe vehető forgalmi körök Magyarországon az angol Valve szót és az »01ein« (olajsavnak glyce-