Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Szabadjelzések. 203 mennyiben a védjegytulajdonos a lajstromozásra irányuló bejelenté- 1890: sen kivül, melynek egyedüli jogkövetkezménye csupán a védjegy- II-t.-c*. nek hivatalbóli törlése lehet, más olyan cselekményt el nem követett, 3' §' a mely a panaszos jogát sérti vagy veszélyezteti, utóbbi által perbe sem vonható. Ezeket tekintve, csak az esetben lehet panaszosnak panaszlottal szemben kereseti jogot megállapítani, ha utóbbi valamely védjegyének lajstromozása előbbinek korábban szerzett jogát sérti vagy veszélyezteti. Ez a felfogás különben összhangban van azon perrendi szabály lyal is, hogy a keresetnek valamely magánjogi igény érvényesítésére kell irányulnia. Mivel pedig a jelen esetben ily magánjogi igényről nincsen szó, a mennyiben felperes még nem is állította azt, hogy alperes védjegyei tekintetében joga van, vagy pedig hogy azok jogát sértik, mivel végül a novella 3. és 4. §-aiból is kitűnik, hogy a törvény ahhoz, hogy valaki más bejegyzett védjegyének törlését kérhesse, bejegyzett védjegygyei vagy be nem jegyzett, de használatban lévő árú jegygyei kell bírnia, felperes azonban nem is állította, hogy ilyennel rendelkezik, mindezeknél fogva alperes második kifogásának helyt adni s a törlési kérelem érdembeni részének mellőzésével felperest kereseti jog hiánya okából keresetével elutasítani, egyben pedig az alperesnek indokolatlanul okozott költségekben marasztalni kellett. A jelen törlési kérelem egyébiránt a védjegyhatóságnak nem szolgálhatott támpontul egy ujabbi vizsgálat megindítására oly irányban, vájjon a megtámadott védjegyek az 1890. évi II. t.-cz. 3. §. 3. pontjának rendelkezésével szemben hatályukban fenntarthatók-e, mert a hivatkozott pont csak az olyan védjegyeknek lajstromozását tilalmazván, melyek bizonyos árúnemek megjelölésére a forgalomban általánosan használatosak, felperesnek abbeli állításának igazolására, hogy a szóbanforgó védjegyek a hivatkozott pontba ütköznek, bizonyítékokat kellett volna szolgáltatnia. A panaszos által erre nézve felhozott azon körülmények, hogy a »Purgantia« névvel orvosi szaknyelven a hashajtó szerek jelöltetnek meg, »Eau de purgation« elnevezés alatt a keserűvíz ismertetik és hogy »purgáló szer« alatt köznyelven hashajtó szert értenek, korántsem bizonyítják azt, hogy a »Purgó«, »Purgen«, »Burgo« vagy »lTrgó« szavak hashajtó szerek megjelölésére a forgalomban már használatba vétettek. Ez okból felperes panasza egy ujabbi eljárás megindítására alkalmatlannak bizonyult, (1904 április 10. 108/1904.)