Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

190 Szabad jelzések. 1890: minthogy panaszlott a »Bénédictine« felírással ellátott védjegyeit l.t.-cz. a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 1876. évi november 25-én 8" 9> 137 — 152. szám alatt be is lajstromoztatta, kétségtelen, hogy pa' P' naszlottat — mint Legrand A. jogutódját — ezen védjegyre vonatkozó mindazon jogok, a melyekkel jogelődje bírt, ugyancsak megilletik. Ily körülmények között az képezte továbbá vizsgálat tárgyát, hogy a panaszlott czég által likőrárú megjelölésére használt »Bénédictine« elnevezés individualizáló jellegét — időközben elvesztette-e és hogy ezen elnevezés most már minőségjelző, a köztulajdonba átmentnek tekinthető-e ? E kérdésre azonban tagadólag kell válaszolni ; mert valamely eredetileg individuális jellegű árú jegy csak az esetben változhatik szabad jelzéssé, ha az valamely árú megjelölésére már régibb idő óta úgy használtatik, hogy az már az árú nevét pótolja és a melynél az elsőbbségi igény támasztására az által, hogy annak legelső igénybevevője már ki sem puhatolható, ki van zárva, vagy pedig ha az első birtokos ismeretes ugyan, de az a kizárólagos használatra való jogáról lemondott és az árú jegynek mások által hasonló készítmények megjelölésére való használatát megengedte. Már pedig panaszosok sem azt, hogy a »Bénédictine« elnevezés az általános kereskedelmi forgalomban egy bizonyos nemű likőrnek faji elnevezését képezné, sem pedig azt, hogy ezen árújegy első birtokosa annak használatáról akár kifejezetten, akár hallgatólag lemondott volna, nemcsak nem bizonyították, de a budapesti kereskedelmi és iparkamara által a kereskedelmi körökből beszerzett bizonyítékokból annak éppen az ellenkezője, t. i. az állapítható meg, hogy a »Béné<lictine« védjegy individuális jellegét nemcsak hogy el nem vesztette, de az a kereskedelmi forgalomban csakis panaszlott czég likőrárújára való vonatkozással használtatik ; de abból a panaszos által felhozott körülményből, hogy egyes likőrgyárosok bizonyos, a franczia gyártmányhoz hasonló izű likőrárúikat már a 70-es években »Bénédictine« név jelzésével hozták forgalomba, hogy ezen árú csakis »Bénédictine« név alatt volt ismeretes, még ha ez valónak fogadtatik is el, sem következtethető az, hogy ezen elnevezés ama gyártmány faji elnevezésévé (szabad jelzéssé) vált, mert valamely az eredeti tulajdonos, tevékenysége által általánosan ismertté és népszerűvé vált árújegynek 3-ik személyek általi felhasználása és kiaknázása annak tulajdonjogi individualitását még akkor sem szünteti meg, ha ezen 3-ik személyek által ugyanazon árúnem jelzésére jogosulatlanul használt árú jegy bizonyos körökben az árú faji elnevezésének tekintetik is és mert ez a körülmény nem szolgáltathat jogczímet arra, hogy mások ugyanezen elnevezés alatt a jogszerű tulajdonosnak versenyt támaszszanak.