Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)
146 Az árú minőségét jelző szavak. „Purgalo" és „Purgator" gyógyszerészeti készítményekre és hashajtó ásványvizekre minőségjelző. 288. Kereskedelemügyi Minister: A védjegytulajdonosnak a budapesti 12821. és 12824. sz. »Purgalo« és »Purgator« szóvédjegyek törlését elrendelő 130/1906. sz. határozatom ellen beadott előterjesztésének helyt nem adhatok, mert a szóban forgó védjegyek vegyészeti és gyógyszerészeti készítményeknek és hashajtó ásványvizeknek a megjelölése végett tétettek le. A most említett árúkhoz való vonatkozásukban pedig úgy a »Purgalo« mint a »Purgator« szavak az árúnak mibenlétét és ez által az árúnak minőségét jelzik, minélfogva sem a »Purgalo«, sem a »Purgator« szavak az 1895 : XLI. t.-cz. 1. §-a értelmében lajstromozás tárgyát nem képezhetik, a mint azt a fentebb hivatkozott törlési rendelet megállapítja. Az előterjesztés arra támaszkodik, hogy a Purgalo és Purgator sem élő, sem holt nyelven nem jelent semmit, és így nem jelölhetnek semmit, mert grammatikai értelmük nincs és semmilyen nyelven nem használatosak valamely fogalom meghatározására. A kérdés elbírálásánál abból a szempontból kellett kiindulni, hogy védjegyként letett szavak vegyészeti és gyógyszerészeti készítmények és hashajtó ásványvizek megjelölésére tétettek le, vagyis oly árúkra, melyek gyógyhatásuak és az eset körülményeihez képest hol orvosi rendeletre, hol a nélkül szolgáltatnak ki a fogyasztóközönségnek. Ehhez képest a védjegyeknek jelentőségét nemcsak a fogyasztóközönség átlagos nyelvismerete, hanem az orvosoknak és gyógyszerészeknek szaknyelve alapján is meg kellett bírálni. Ez a bírálat arra vezetett, hogy a »Purgalo« szó köznyelven a hashajtó szereknek gyűjtőfogalmát adja, a mennyiben a köznép a purgáló szereket a hashajtó szerekkel egyértelmű fogalommeghatározásokká tette és teszi, ismeretes lévén, hogy az egyszerű ember a gyógytárban hashajtó helyett purgaló szert szokott kérni. Ezért a purgalo szónak minden további grammatikai bonczolása nélkül megállapítani lehetett, hogy a purgalo a jelen esetben nemcsak az árúnak mibenlétét jelzi, hanem azt minden kétséget kizáróan ki is fejezi, sőt hogy az a megnevezett árúkkal egynemű árúknak oly köznépies gyűjtőneve, melyet nemcsak a köznép, hanem más is, kivált orvos és gyógyszerész ismer. A »Purgator« szó grammatikailag nem ismeretlen fogalom. A hivatkozott alakban ugyanis latin szóképzés, mely valamely személynek a tisztítás körüli cselek vény ét fejezi ki, mint a »tisztító«. Ha tehát a purgator mint árú jelző gyógyszerre vagy gyógyvízre alkalmaztatik, akkor a szakmabeli mindenesetre tisztában van azzal,