Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az árú előállítási helyét jelző szavak. 107 „Uri viz" helynévi jelentőségű és minőségjelző. 173. Bpesti keres k. és iparkamara: Szénsavval 1895: telített üdítő ital védelmére bejelentett »Uri viz« szóvédjegy belaj- XL'stromozása iránti kérelmét az 1890. évi 25552/VII. számú keres- *""c*" kedelemügyi min. rendelet 7. §-a alapján a kamara megtagadja, mert a kérdéses szóvédjegynek az általa megjelölendő italra való vonatkozásában az árúnak a pestmegyei Uri nevű helységből való származására utaló jelentmény tulajdonítható s mint ilyen, az 1895. évi XLI. t.-cz. 1. §-ába ütköző, a lajstromozásból ki van zárva. (1907 július 31. 19131/1907.) 174. Kereskedelemügyi Minister: A kereskedelmi és iparkamara határozatát felhozott indokainál fogva, de még azért is helybenhagyom, mert a nevezett szóvédjegy a lajstromozást kérő czég saját állítása szerint is az azzal ellátandó árúk jóminőségét akarja jelezni, az 1895 : XLI. t.-cz. 1. §-a alapján pedig a minőségjelző szavak törvényes védjegyoltalomra igényt nem tarthatnak. (1908 július 8. 233/1908.) „Vágvölgyi vászon", „Kárpáti vászon", „Liptói vászon". 175. Kereskedelemügyi Minister: A beszterczebányai 109., 110. és 111. sz. »Vágvölgyi vászon«, »Kárpáti vászon« és »Liptói vászon« szóvédjegyeket központilag nem lajstromoztathatom, mert ezen védjegyek kizárólag az árú és annak származását jelzik és mint ilyenek az 1895 : XLI. t.-cz. 1. §-ába ütköznek. A szóvédjegyek belaj stromozását megengedő fentebb hivatkozott törvény ugyanis csupán az eszményi jelzéseknek czéloz oltalmat biztosítani. Mivel pedig mindhárom fenti kitétel magát az árút és ennek földrajzilag meghatározható származását határozza meg, nyilvánvaló, hogy a védj egy kép letett fenti kitételek eszményi jelzéseknek nem tekinthető és azokra kizárólagos használati jog sem engedélyezhető, mert ezek a Kárpátok vidékén, illetve a Vág-folyó mentén és Liptómegyében előállított vászonárúkat egyaránt megilleti, a nélkül, hogy azokra valaki kizárólagos használati jogot igényelhetne. (1905 október 11. 846/1905.) „Elixir de Virginie." 176. Kereskedelemügyi Minister: A budapesti 18240. sz. »Elixir de Virginie« szavakból álló védjegyet oltalomban nem részesíthetem, mert kizárólag az árú előállítását jelzi. Az elixir szó ugyanis egy bizonyos fajú gyógyszerészeti készítménynek általánosan szokásos megjelölése, Virginia pedig Észak-Amerikának egyik állama, s így az Eixir de Virginie kitétel (magyarul virginiai elixir) nem jelent egyebet, minthogy az elixir Virginia államban állíttatik elő. (1910 november 12. 1229/1909.)