A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra visszaküldte. A legfőbb ügyész egyébként az óvással egyidejűleg a megyei ügyészséget utasította, hogy a rendőrkapitányság szabálysértési határozatát óvással támadja meg és annak hatályon kívül helyezését szorgalmazza. (1958. III. 18. — B. törv. VI. 440/1958.) Az Elnöki Tanács kegyelmi elhatározása után — a terhelt terhére súlyosabb minősítést megállapító törvényességi határozat hozatala törvényt sért. 697. A járásbíróság az 1955. évi április hó 29-én hozott ítéletével súlyos testi sértés bűntettében állapította meg a terhelt bűnösségét és ezért 9 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A megyei bíróság 1955. szeptember 9-én hozott végzésével az ítélet ellen bejelentett védelmi fellebezést elutasította. 1956. február 22-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a terheltre jogerősen kirótt 9 hónapi börtönbüntetést kegyelemből 9 hónapi 10%-os bércsökkenéssel járó javító-nevelő munkára változtatta át. A legfőbb ügyész 1956. február 28-án az említett határozatokat a törvényesség érdekében óvással támadta meg. A Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta a legfőbb ügyész óvását. Az 1956. március 27-én hozott határozatával a járásbíróság ítéletét, valamint a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte és ügyet új eljárásra a megyei bírósághoz, mint elsőfokú bírósághoz utasította. A határozat megállapítja, hogy a terhelt cselekménye nem súlyos testi sértés bűntette, hanem szándékos emberölés bűntettének kísérlete. Ennek elbírálása pedig elsőfokon a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, az eljárt bíróságok tehát túUépték a hatáskörüket. A megyei bíróság ennek alapján az ügyet tárgyalta és 1956. július 24-én hozott ítéletével terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata ellen a törvényesség érdekében óvást emelt, mert álláspontja szerint ez a határozat a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kegyelmi határozatára tekintettel törvénysértő. Az Elnökségi Tanács magáévá tette a törvényességi óvásban kifejtett azt a jogi álláspontot, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a kegyelem gyakorlásáról szóló határozata a járásbíróság ítéletével és a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzésével elintézett ügyet véglegesen elbírálta. A kegyelem gyakorlása a terhelttel szemben a további eljárást, ennek során a cselekmény súlyosabb minősítésének lehetőségét és a kegyelmi elhatározásban foglalt intézkedéstől eltérő, súlyosabb büntetés kiszabását kizárja. A Legfelsőbb Bíróság az említett határozat meghozatalakor nem tudott ugyan az 1956. február 22-én kelt kegyelmi elhatározásról, s ezért ennek 40 A törvényességi óvások gyakorlata 625