A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

bizonytalan ideig fellebbezési jogot biztosított volna a felpereseknek. A felperesek, ha jogsértőnek látták a fegyelmi határozatot, azt kellő időben meg kellett volna támadniuk, és ez esetben az egyeztető bizottság a fellebbezésükkel érdemben foglalkozhatott volna. Minthogy ilyen fellebbezéssel a felperesek nem éltek, az elsőfokú fegyelmi határozat jogerőre emelkedett, és így azzal szemben a bírósághoz keresettel fordulni nem lehet. (1958. III. 20. - P. törv. 23.431/1957.) Fegyelmi vétség elévülése. 362. Az alperesi vállalat dolgozói által 1956. április 3-án rendezett családi esten a felperes a vállalat igazgatójára sértő kijelentéseket tett. Az igazgató 1956. július 7-én a felperest állásától felfüggesztette, majd 1956. július 11-én kelt fegyelmi határozatával azonnali hatállyal elbocsátotta. A vállalati egyeztető bizottság a fegyelmi határozatot helybenhagyta. A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben az elsőfokú bíróság ítéletében többek közt azt állapította meg, hogy az alperes a fegyelmi eljárást csak 1956. július 7-én, tehát a fegyelmi vétség elkövetéséről való tudomásszerzéstől számított 3 hónapon túl, elkésetten indította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az Mt. V. 190. §-ának a rendelkezését akként értelmezte, hogy az abban meghatározott 3 hónapos elévülési határidő nem a fegyelmi eljárás megindításával kapcsolatos, hanem arra vonatkozik, hogy ha a fegyelmi vétségről való tudomásszerzéstől számított 3 hónapon belül nem hoznak fegyelmi határozatot, úgy a fegyelmi vétség elévül. A legfőbb ügyész törvényességi óvása alapos. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 378. számú állásfoglalása szerint a fegyelmi eljárás akkor indul meg, amikor az igazgató az Mt. V. 180. §-a alapján közli a dolgozóval a fegyelmi eljárás okait. Egyéb intézkedés az elévülési időt nem szakítja meg. A jelen ügyben ez 1956. május 12-én megtörtént, mert az igazgató ekkor közölte a felperessel a fegyelmi eljárás okait, a felperes azonban nem volt hajlandó az ügyben semmiféle nyilatkozatot tenni. A fegyelmi eljárás tehát 1956. május 12-én az Mt. V. 190. §-a szerinti törvényes határidőben megindult. Tévesen és jogszabályellenesen állapította meg tehát az elsőfokú és a másodfokú bíróság, hogy a fegyelmi eljárás alapját tevő cselekmény elkövetésétől a fegyelmi eljárás megindításáig több mint 3 hónap eltelt, és így a fegyelmi eljárás folytatása elévülés folytán kizárt. De jogszabályellenes a másodfokú bíróságnak az Mt. V. 190. §-ában foglalt rendelkezéssel kapcsolatos az a jogi álláspontja is, hogy a fegyelmi 356