A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Munkakönyv jogtalan visszatartása esetén átlagkereset megtérítése. 325. A felperesek munkaviszonya 1956. március 31-én a szerződés lejártával megszűnt. A munkaviszony megszűnésekor a munkahelyen a felperesek olyan tájékoztatást kaptak, hogy a munkakönyvük átvétele céljából a főépítésvezetőségen jelentkezzenek. A felperesek azonban a munkakönyvért nem mentek el, és a későbbiekben sem jelentkeztek, mert más dolguk volt, úgy gondolták, hogy elég lesz, ha levélben írnak. Körülbelül egy hónap múlva kérték a munkakönyvük kiadását, levélbeli kérésükre az alperes 1956. május 21-én a felperesek munkakönyvé^ postán megküldte. Az alperes kártérítésként a munkakönyv késedelmes megküldése miatt megtérítette a felpereseknek a munkakönyv kiadásának szorgalmazásától, vagyis 1956. május 5-től a munkakönyv kiadásáig, azaz 1956. május 21-ig terjedő időre az átlagkeresetet. A felperesek keresetükben a munkaviszony megszűnésétől a munkakönyv elküldéséig terjedő időre az átlagkereset megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Előadták, hogy' a munkakönyv kézhezvételéig háztáji munkát végeztek, aminek értéke havi 400 — 500 Ft volt. Keresetükben nem vonták le azt az összeget, amelyet az alperes az 1956. május 5-től május 21-ig terjedő időre kifizetett. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy az alperes ígéretet tett a munkaviszony megszűnésekor a munkakönyv postán való elküldésére. Ellenkezőleg arra utasította a felpereseket, hogy a munkakönyv átvétele céljából a főépítésvezetőségen jelentkezzenek. A felperesek azonban a munkakönyvért 1956. május 5-ig nem jelentkeztek, ezért az eddig eltelt időre az átlagkereset megtérítését nem követelhetik. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta, az alperest a kereseti követelés megfizetésére kötelezte. ítéletét azzal indokolta, hogy az Mt. 131. § (3) bekezdése és az Mt. V. 42. §-a szerint a vállalat a munkaviszony megszűnésekor a munkakönyvet kiadni köteles. E rendelkezés folytán egymagában az, hogy az alperes a munkaviszony megszűnésekor a felpereseknek a munkakönyvet nem adta ki, a felperesek kártérítési igényét megalapozza. Abban az esetben, ha a munkakönyvet a vállalat központja őrzi, a munkakönyv kiadásáról a vállalat köteles gondoskodni vagy megtéríteni a központba való utazás költségét. Az alperes terhére esik tehát az, hogy a munkakönyvet a munkaviszony megszűnésekor a felpereseknek nem adta ki. — A Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvása alapos. A másodfokú bíróság nem volt figyelemmel arra a jogelvre, hogy a dolgozó nem nézheti tétlenül azt, miszerint a munkaviszony megszűnése után a munkáltató a munkakönyvet nem adta ki, hanem a dolgozónak is nyomatékosan szorgalmaznia kell a munkakönyv kiadását. A felperesek állítása 317