A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Nem vitás ugyanis, hogy a felperes a hamis utalványok felfedezése után a büntető eljárást is megindította és a feljelentésében a polgári jogi igényét is érvényesítette. Az sem vitás, hogy a büntető bíróság a vádlottat felmentette és a sértett felperes polgári jogi igénye tárgyában nem határozott. A felperes a kárigényét az alperes ellen a bűnügy jogerős eldöntéséig nem érvényesíthette, így a kárigénye attól függött, hogy a bűnügy vádlottja követett-e el bűncselekményt. Ezért a Bp. és a Pp. 9. §-a értelmében a büntető eljárás tartamára az elévülés nyugvását kell megállapítani. Az elévülés tárgyában elfoglalt jogi álláspont miatt a Legfelsőbb Bíróság elnöke által emelt törvényességi óvás alapos. Az 51/1955. (VIII. 19.) M. T. sz. rendelet 42. § (3) bekezdése olyan peres vagy perenkívüli eljárásokra vonatkozik, amelyeket előzetesen kell lefolytatni és amelyek eredményétől függ a követelés fennállása vagy összegszerűsége. Ilyen összefüggés esetén az előzetes eljárás nélkül a követelés jogalapja vagy összegszerűsége kérdésében döntés nem is hozható. Ezzel szemben a Pp. 9. §-a értelmében nincs akadálya annak, hogy a bűncselekmény elkövetése folytán előállott kárnál az érdekelt jogi személyek egymás ellen polgári perben érvényesítsék a kártérítési igényeiket, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, az igényt érvényesítő jogi személlyel munkaviszonyban állott személy ellen indult bűnügy befejezést nyert-e. A követelés jogalapjának, illetőleg összegszerűségének megállapítása az előbbiek szerint nem függ a büntető eljárás eredményétől, a kártérítő felelősség megállapítása szempont jából a büntetőbíróság jogerős ítélete előfeltételnek annál kevésbé minősülhet, mert a büntető ítélet csak a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy bűnösségének és polgári jogi felelősségének a kérdésével foglalkozhatik, bűnügyben az érdekelt jogi személyek nem is szerepelnek félként s az érdekelt jogi személyek egymás közötti polgári jogi perében a kártérítő felelősség alapja eltér a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy kártérítő felelősségének alapjától. Ezek miatt a bűnügy során hozott jogerős ítélet az érdekelt jogi személyek között érvényesíthető kártérítő igény jogalapja és összegszerűsége kérdésére nem is térhet ki. Célszerűnek mutatkozik ugyan a büntető eljárás eredményének bevárása azokban az esetekben, amikor a bűnügy a polgári perrel egyidejűleg van folyamatban, az elévülési idő számítása szempontjából azonban célszerűségi szempontok nem vehetők figyelembe, mert annak a jogszabályban szabatosan meghatározott feltételei vannak. A bizonyítás kétszeres felvételének elkerülése s a büntető eljárás eredményének figyelembe vétele érdekében ilyen esetben a per tárgyalásának felfüggesztése mutatkozik indokoltnak, ez azonban az elévülési idő kezdő időpontjának számítását nem érinti. (1958. II. 28. — P. törv. 20.383/1958.) 91