A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

a körzetben a felek és még más közületi munkáltatók dolgozói jogosultak a társadalombiztosítási szolgáltatásokra. A körzeti orvosi teendők gyorsabb és költségmentes ellátása érdekében a felperes gépkocsit bocsátott a körzeti orvos rendelkezésére. A gépkocsi fenntartási költségeit a felperes havonként arányosan, mégpedig a körzetbe tartozó biztosítottak számának arányában, felosztotta az érdekelt közületi szervek között és ezeket az összegeket azok egyszámlájáról inkasszálta. Az alperes az egyszámlájáról így leemelt összegek egy részét visszainkasszálta, egy résznél a beszedési megbízás ellen kifogást emelt. Az említett arányos hozzájárulási összegek megfizetése iránt ilyen előzmény után indult perben a felperes állította, az alperes pedig tagadta, hogy a körzeti orvos rendelkezésére bocsátott gépkocsi fenntartási költségeinek viselése tárgyában megállapodtak. Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyet adó ítéletében nemcsak azt vizsgálta, hogy a felek között volt-e megállapodás, hanem azt is, hogy a felperes követelésének beszedési megbízással érvényesítésénél mikor és mennyiben minősült jó- vagy rosszhiszeműnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében indokai alapján hagyta helyben. A perben hozott ítéletek ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke részéről emelt óvás alapos. A körzeti orvos beteglátogatásainak végzése, a fuvareszköz igénybevétele és a felmerült fuvarköltség elszámolása a társadalombiztosítás területére tartozik. Nincs kizárva, hogy a körzeti orvosi teendők ellátásának megkönnyítése érdekében az ebben érdekelt közületi munkáltató gépkocsit bocsát a körzeti orvos rendelkezésére. Nincs akadálya annak sem, hogy az érdekelt közületi munkáltatók a gépkocsi fenntartási költségeit közösen, meghatározott arányban viseljék. Miután azonban ezzel az érdekelt közületi munkáltatók a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központra háruló feladatot látnak el, a gépkocsi rendelkezésre bocsátása és a rendelkezésre bocsátott gépkocsi fenntartási költségeinek megosztva viselése csak arra irányuló önkéntes elhatározáson, illetve megállapodáson alapulhat. Nincs jelentősége annak, hogy a gépkocsit ténylegesen rendelkezésre bocsátó egyik közületi munkáltató a fenntartási költség arányos részét úgy inkasszálja a másik érdekelt közületi munkáltató egyszámlájáról, hogy az az inkasszó ellen kifogást nem emel. A beszedési megbízásos eljárás jogerőt nem teremt, azt követően a követelés jogossága vitássá tehető. Nincs jelentősége annak sem, hogy a körzeti orvos a teendőit a másik érdekelt közületi munkáltató dolgozói vonatkozásában is ellátta, mert ezeknek a teendőknek az ellátása szintén a társadalombiztosítás területére tartozik s ezért abból a kötelezettségvállalásra következtetni nem lehet. A felperes a fenntartási költségek arányos részének áthárítására csak akkor jogosult, ha erre a felek kifejezetten megállapodtak (1957. II. 7. — P. törv. 20.001/1957.) 84