A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

A Legfelsőbb Bíróság a keresetnek helytadó ítélet ellen beadott törvényességi óvást elutasította. A per nem vitás adatai szerint ugyanis a felpereseknek a házingatlanukról nincsen kijáratuk az utcára. így valamilyen megoldást kellett találniuk arra, hogy az utcára kijuthassanak. Addig, amíg a felek közötti viszony meg nem romlott, az 1. számú kapun át közlekedtek. A viszony megromlása után azonban a 3. számú kaput voltak kénytelenek igénybe venni, mert az alperes az 1. számú kaput lezárta előlük. Mivel az 1. számú kapuhoz köves út vezet, a 3. számú kapuhoz vezető út pedig nem volt kikövezve, a jogvita eldöntésénél kétségtelenül az a megoldás látszott volna legcélszerűbbnek, hogy a felperesek továbbra is az 1. számú kapunál járjanak ki az utcára. Ámde a felperesek más megoldást, nevezetesen a 3. számú kaput és ahhoz vezető utat választották, nyilván azért, mert ez az út távolabb esik az alperes lakásától s így csökkenthetőnek vélték az alperessel keletkezett súrlódásokat, nézeteltéréseket. Az a körülmény, hogy a felperesek a 3. számú kapuhoz vezető út kikövezésével törekedtek annak járhatóvá tételére, az alperesre és a vele együttlakókra nézve annál kevésbé jelenthet érdeksérelmet, mert a felperesek a keskeny járdát a saját költségükön vállalták megépíteni úgy, hogy az egy szinten legyen a földdel. A felperesek tehát a lehető legnagyobb kíméletet iparkodtak tanúsítani az alperes és a vele együttlakók irányában. De ilyen kötelezettség terheli őket az út megépítése után is. Ennek megfelelően kötelesek a kikövezett utat állandóan jó karban tartani s gondoskodni arról, hogy abból az alperesnek és a vele együttlakóknak kára ne származzék. Abban az esetben pedig, ha az alperes ezt a megoldást terhesnek találná magára, a vele együttlakókra vagy az ingatlanra nézve, módjában áll az 1. számú kapu kinyitásával ezt a terhesnek talált állapotot meg szüntetni s a korábbi gyakorlatot visszaállítani. (1957. XI. 8. — P. törv.22.271/1957.) Kúthasználat szolgalmi jogának gyakorlása. 68. Az elsőfokú bú-óság az alpereseknek a birtokháborítástól való eltiltása mellett feljogosította a felperest, hogy az alperesek közvetlen szomszédos telkén levő kútból az alperesek által létesítendő kerítés-kapun átjárva vizet meríthessen. Az alapul szolgált tényállás szerint a szomszédos ingatlanok volt közös tuljadonosa, amikor a 63. sz. alatti telket az alperesek jogelődjének eladta, kikötötte, hogy amíg a saját telkén kutat nem "ásat, az eladott telken levő kútból vizet meríthessen. Ezt a vízmerítési jogot gyakorolta is és a tulajdonában maradt ingatlan eladása után gyakorolta a felperes is 1956 őszéig, amikor őt az alperesek lelkük bekerítésével a használatból kizárták. 76