A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

A jelen perben is ilyen esetről van szó, azzal, hegy a megállapodásnak ez a része nem lett írásba foglalva. Az elsőfokú bíróság által kihallgatott tanúk vallomása alapján azonban megnyugtatóan bizonyítottnak vehető, hogy a peres felek között a mosókonyhára és a lebontott fásszínre nézve külön szóbeli megállapodás jött létre. E szerint sem a mosókonyha, sem a lebontott fásszín nem képezte adásvétel tárgyát, az utóbbira nézve az eladó kifejezetten is kikötötte annak lebontási és elviteli jogát is. Azt , hogy a peres felek között ilyen értelmű szóbeli megállapodás jött létre, a tanúk vallomásán kívül erősíti még egyrészt az a körülmény, hogy az alperes által aláírt vázrajzon sem a mosókonyha, sem a lebontott fásszín nincs feltüntetve, másrészt az, hogy az alperes a szerződés megkötését követő időben költséges katlant építtetett a mosókonyhában, amit nyilván nem tett volna, ha a szóban forgó külön megállapodás nem jött volna létre. A bírói gyakorlatban számos ízben kifejezett jogelv az, hogy — még akkor is, amikor az írásbeliség az ügylet érvényességi feltétele — az okirat kiálítása előtt, vagy azzal egyidejűleg létrejött s az okitatban fel nem vett szóbeli megállapodás érvényes és hatályos annyiban, amennyiben azt a felek az okirat kiállításakor fenn kívánták tartani, s az nem ellenkezik az okirattal, hanem csak kiegészíti azt, — még pedig olyankor is, amikor az okirat szövegéből ilyen szóbeli megállapodás nélkül esetleg más következtetést lehetne levonni. Ezúttal bizonyítva van, hogy az alperes a fásszínt és mosókonyhát nem akarta eladni, meg akarta tartani, a felperes pedig ezt tudomásul vette s az ingatlant ilyen feltétellel vette meg. Ennek jogi akadálya nem volt, s a fentiek szerint az ügylet e része is köti a felperest, bár az okiratba nem is foglaltatták be. Magától értetődik azonban a szerződés és a vázrajz térmértéket és határvonalat feltüntető adataiból, hogy a terület, amelyet ez a két építmény elfoglalt, már eladás tárgya volt, s ebből következik, hogy az említett szóbeli megállapodásnak az a további helyes értelme, hogy az eladó alperes az adásvétel tárgyát nem képező építményeket megfelelő idő alatt nemcsak jogosult, hanem köteles is lebontani és elszállítani. Az adott esetben ezt az alperes a mosókonyha tekintetében még nem tette meg. Az alperesnek ez a magatartása azonban nem eredményezhet szolgalmi jogosultságot a mosókonyhán az eladó javára még akkor sem, ha'a külön megállapodás létesítése óta hosszabb idő telt el. (1958. VI. 6. — P. törv. 20. 206/1958.) Szomszédjogi vita. 52. A felperes a háborúban eltűnt, de holtnak még nem nyilvánított férje telkén 1950-ben házat épített, a régi épületek lebontása mellett. Az építés alkalmával az alperesek telkét a felperes házának a fala mellett 60