A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

tanácsnál kérték az adásvétel utólagos engedélyezését. A felperes azonban ezt a kérvényt nem írta alá. Az illetékes hatóság az egyoldalú kérést érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A felperes több ízben felhívta az alpereseket az eredeti állapot visszaállítására, vissza kínálta nekik a vételárat is, de az alperesek nem vették fel s így a felperes az összeget 1954. január 23-án bírói letétbe helyezve megindította alperesek ellen a föld birtoka iránti pert. Az alperesek a per alatt újabb kérelemmel fordultak a földművelésügyi minisztériumhoz, azonban 1956 májusában a minisztérium lényegileg ugyanabból az indokból ismét elutasította őket. Az eljárt bíróságok az alpereseket birtokbaadásra kötelezték. Döntésüket a 13.100/1948. Korm. sz. rendeletben foglalt szabályokra alapították s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a peres feleknek az átruházás engedélyezésének megtagadása után azonnal vissza kellett volna állítaniuk az eredeti helyzetet, sőt a vevőknek nem lett volna szabad előzetesen birtokba sem lépniük, az eladó pedig fel sem vehette volna a vételárat. A másodfokú bíróság nem adott helyt az alperesek által a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett ama kérelemnek, hogy az 1957. január 5-i kormánynyilatkozatra tekintettel halassza el az ügy tárgyalását a földingatlanokkal kapcsolatos vitás kérdéseket rendező törvényerejű rendelet megjelenéséig, mivel az előreláthatóan a perbeli jogvitára is kihatással lesz. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a másodfokú ítélet ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás alapos. Az 1957. január 6-án a napi sajtóban is közzétett kormánynyilatkozatnak a mezőgazdasággal foglalkozó IV. fejezet 7. pontja azt tartalmazta, hogy a kormány azok számára, akik a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkoznak, lehetővé kívánja tenni a korlátozott ingatlanforgalmat. A családi birtok felső határát 25 kat. holdban jelölte meg. A kormánynyilatkozatra figyelemmel mindenki előtt világos lehetett, hogy rövidesen megjelennek olyan jogszabályok, amelyek a mezőgazdasági ingatlanok átruházásához a 13.100/1948. Korm. sz. rendelet szerint szükséges engedély megtagadásából a parasztságra hárult sérelmeket orvosolni fogják. És valóban, már február 1-én kiadta a kormány a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni s használati viszonyainak rendezéséről szóló 1016/1957. sz. határozatát, majd két napra rá közzétették az Elnöki Tanács által hozott 1957 : 9. sz. és 1957 : 10. st. tvr.-eket is. Az utóbbbtvr. 10. §-ának (6) bekezdése szerint a tvr. hatálybalépése előtt létrejött, de a korábbi rendelkezések szerint jóvá nem hagyott adásvételi stb. ügyletek alapján az ingatlanszerző vagy jogutódja az ingatlan tulajdonjoga átruházásának engedélyezését kérheti, ha ténylegesen használja az ingatlant és a § (1), illetve (3) bekezdésében említett feltételek fennállanak. Amint a törvényességi panaszhoz mellékelt szerződésre vezetett záradék igazolja, a perbeli ingatianátruházást az idézett jogszabály alapján az illetékes hatóság 1957. március 1-én már engedélyezte is. 56