A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

rövidebb ideig dolgozó munkásoktól visszaadott és így kevéssé használt munkaruhákat, bakancsokat, gumicsizmákat az újonnan belépő munkásoknak újként kiadta és a nyilvántartásban úgy tüntette fel, mintha ezek új felszerelési tárgyakat kaptak volna, viszont az ilyen új felszerelési tárgyakat eltulajdonította, a gyárból esetenként fondorlattal kivitte, az állami bizományi áruházban értékesítette és a kapott pénzt magának megtartotta. A bíróság terhelt cselekményét a társadalmi tulajdon sérelmére folyamatosan elkövetett lopás bűntettének minősítette és börtönbüntetésre ítélte. A legfőbb ügyész az ítélet ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás alapos. Egyrészt téves a cselekmény minősítése. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a terhelt raktári segédmunkás volt a bőrgyárban, ebben a minőségében kezelője volt a ruházati raktárnak és a feladatát az képezte, hogy a munkásoknak kiadja az új munkaruhákat és lábbelit, a használtakat pedig átvegye. Ilyen körülmények között kétségtelen, hogy a kezelés folytán ezek az ingóságok a terheltnek birtokában voltak, állandó rendelkezése alatt állottak, amikor tehát azok egy részét jogtalanul eltulajdonította, ezáltal sikkasztást, nem pedig lopást követett el. Másrészt alapvetően törvénysértő a másodfokú bíróság ítélete abban a vonatkozásban, hogy a terhelt cselekményét nem ismételten, hanem folyamatosan elkövetettnek nyilvánította. A tényállás szerint terhelt majdnem egy éven át követte el cselekményeit, az általa eltulajdonított ruhaneműt és lábbelit 38 esetben vitte eladásra az állami bizományi áruházba, az eltulajdonított ingóság értéke meghaladta a 10 000 forintot. Ilyen körülmények között folyamatos elkövetésről nem lehet szó. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának 129. szám alatt közzétett (BHT 1956. 4. szám) állásfoglalását tévesen értelmezte a másodfokú bíróság. Folyamatos elkövetés csak akkor forog fenn, ha a közönséges életfelfogás szerint elválaszthatatlanul természetes egységet képez az elkövetett cselekmény, jelen esetben azonban nem ilyen folyamatosan történt az elkövetés, hiszen terheltnek minden egyes részcselekménye önmagában is a befejezett bűntett tényálladéki elemeit kimerítette. Egyébként az ilyen huzamosabb elkövetés egymagában is kizárja a folyamatosságot. Ebben az esetben pedig majdnem egy éven át folytatta terhelt a cselekvőségeit. (1958. I. 22. 2831/1957.) 619. Hasonló álláspontot foglal el a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvás elbírálásakor hozott 1957. XII. 30-án kelt B. t'órv. 2182/W 57. sz. határozatában : A bíróság az óvással megtámadott ítéletében félreértette a Legfelsőbb Bíróság 129. sz. büntető kollégiumi állásfoglalását és azt helyes értelmétől eltérően alkalmazta, amikor arra utalással S. P. vádlott cselekményét a társadalmi tulajdon sérelmére folyamatosan elkövetett lopásnak minősítette. 548