A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

az eladás az alperesek lakhatási jogát és az I. r. alperes haszonélvezeti jogát nem érinti. Az ügyben hozott törvényességi határozat indokolásából : Az alperesek benne laktak az ingatlanon levő házban, amikor annak felét a felperes 1951-ben megvásárolta. A felperes már akkor számolhatott azzal, hogy a lakás egy részébe, annak kis terjedelmére tekintettel, nem tud bejutni. Az alperesek illetőségének elárverezietése reájuk méltánytalan hátrányt jelentene, mert a lakott állapotban való értékesítés a lakás értékével együtt sem közelítené meg a valóságos értéket. A házhoz és a telekhez az alperesek családi kapcsolat útján jutottak. A II. r. alperes illetőségén az I. r. alperesnek haszonélvezeti joga van, ami létfenntartásának biztosítását szolgálja. A felperes a fele illetőséget ügyleti alapon szerezte. A tulajdonközösség megosztási igényét amiatt, hogy nem juthatott be a lakásba, nyilvánvalóan az ingatlan forgalmi értékének emelkedésére tekintettel szorgalmazza. Az ehhez fűződő érdekét azonban az ingatlan tulajdoni illetőségének értékesítésévelis kielégítheti. A tulajdonközösség megszüntetésére tehát jelenleg kellő ok nincs. (1957. III. 28. — P. törv. 23.210/1966.) 35. A megyei bíróság az alpereseket feljogosította, hogy testvérüknek, a felperesnek 1/3 házilletőségét 25 000 Ft vételár lefizetésével megválthassák. Ezt a körülmények által indokolt, helyes rendelkezést az óvás nem kifogásolja és csak azokat a rendelkezéseket támadta, amelyekkel a megváltás elmaradásának esetében tartandó árverés feltételeit határozta meg a megyei bíróság. Az óvás alapos. A megállapított feltételek nincsenek kellő tekintettel a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának arra az állásfoglalására, amely szerint a tulajdonközösségnek árverés útján való megszüntetése esetén ügyelni kell a fennálló bérleti jog érintetlenségére is. Ebben az esetben a II. r. alperes nem bérlője ugyan, hanem részben tulajdonosa az ingatlannak, lakhatási érdeke szempontjából azonban ugyanaz a védelem illeti meg, mint amiben 'akkor részesülne, ha bérlő volna. Az árverési vételárra vonatkozó rendelkezés sem felel meg azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság a törvényesség érdeké-^ ben hozott P. 22.536/1955. sz. határozatában kiemelt. Nem biztosították ugyanis az árverésnek ítélettel megállapított feltételeit, ti. hogy meg kell kísérelni a háznak lakott állapotban olyan áron való eladását, mintha elfoglalható volna, és csak ezután kerülhet sor kisebb áron való eladásra. Nem volt továbbá tekintettel a pert befejező ítélet arra sem, hogy ha a II. r. alperesnek valóban van bírói úton érvényesíthető, beszámításra alkalmas követelése a felperessel szemben, különös figyelemmel a közöttük levő testvéri viszonyra is, indokolt lett volna az igényeket együttesen elbírálva módot adni arra, hogy a II. r. alperes a megváltási árba beszámít- ' 4S