A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Egyeztető bizottság határozata alapján végrehajtás elrendelése. 490. Az egyeztető bizottság a vállalatot az Mt. 35. §-a alapján a dolgozó átlagkeresete megtérítésére kötelezte. A vállalat a határozatnak nem tett eleget, mire a dolgozó a végrehajtás elrendelését kérte. Az elsőbíróság a végrehajtást az egyeztető bizottság határozatának megfelelően elrendelte, kötelezte a vállalatot, hogy 8 nap alatt közölje a bírósággal az elmaradt bér összegét, mert ellenkező esetben a B. A. által megjelölt 3 857 Ft erejéig fogja a végrehajtást elrendelni. Egyben pénzbírságot is kiszabott a vállalat igazgatójával szemben. A végzés ellen a vállalat fellebbezéssel élt. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezteés arra utasította a városi bíróságot, hogy az egyeztető bizottságot keresse meg az adós által megtérítendő átlagkereset összegének megállapítása végett, A megyei bíróság álláspontja szerint ugyanis a Vht. 7. §-a értelmében az adott' esetben a végrehajtási lap kiállitása előtt a felek meghallgatásának helye nem lehet, és így annak sem, hogy a bíróság a felek meghallgatása alapján a pénzkövetelés összegének megállapítása tekintetében határozatot hozzon. A törvényességi óvás alapos. A Vht. 7. §-ában foglalt rendelkezés nem azt jelenti, hogy az ott említett eseten kívül a felek meghallgatása kizárt, hanem csupán azt, hogy a törvény a jogutódlás esetében a felek meghallgatása tárgyában kifejezettebben kívánt rendelkezni. Erre utal a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 95. számú állásfoglalása is. Eszerint ha az egyeztető bizottság a vállalatot — összegszerűség megjelölése nélkül — a dolgozó átlagkeresetének megfizetésére kötelezte az összegszerűség tisztázása a végrehajtási eljárásra tartozik. Ilyen esetben a végrehajtás elrendelése előtt az átlagkereset kimutatása és megállapítása végett a feleket meg kell hallgatni és rá kell szorítani a vállalatot — szükség esetén a Vht. 212. §-a szerint a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó Pp. 5. § (2) bek. b) pontja alapján kiszabandó pénzbírsággal az átlagkereset kimutatására. De helyet foghat ebben a vonatkozásban a vállalat főkönyvelőjének vagy bérelszámolójának tanúkénti kihallgatása, és egyidejűleg a Pp. 90. §-a alapján a vállalat kötelezendő a vonatkozó iratok bemutatására. Ezekre tekintettel a másodfokú bíróságnak a végzése, amelyben a felperes átlagkeresete összegének megállapítása végett az egyeztető bizottságot rendelte megkeresni, törvényt sért. De törvénysértő az elsőfokú bíróságnak az a végzése is, amellyel a végrehajtást elrendeli és egyidejűleg a vállalat igazgatójával szemben a Vht. 170 — 172. §-a alapján bírságot szabott ki — anélkül, hogy a felperes átlagkeresetének az összegét megelőzően a felek meghallgatása és a netán szükséges bizonyítás foganatosítása alapján megállapította volna. (1958. I. 24. — P. törv. 23.245/1957.) 446