A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyet adott. Az ítélet indokolása szerint az alperes a megállapodásnak megfelelően a fát természetben köteles kiadni, mert az a körülmény, hogy a fennálló rendelkezések tiltják a fa természetbeni kiadását, nem lehet akadálya annak, hogy a felperes a megállapodásnak megfelelően megkapja munkája ellenértékét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. — A Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvása alapos. A gerendának való szálfa (rönk) a felek között létrejött megállapodás időpontjában hatályban volt 2500 — 222/1953. (Tg. É. X. 31. külön száma) O. T. számú utasítás, továbbá az 1955. január 1-én hatályba lépett 215/ 1954. (Tg. É. XI. 20. külön száma) O. T. számú utasítás 1. számú melléklete szerint az erdőgazdasági termékek, fűrész- és lemezáruk csoport jában 873 — 21/A. termékjel alatt (rönk, lombos elnevezéssel) gazdálkodás alá vont termék. E termék forgalmára tehát kizárólag a hivatkozott utasítások rendelkezései az irányadók, ilyen szolgáltatásra szabad megállapodást kötni nem lehet. Az ügylet ennélfogva érvénytelen, semmis. Ezt pedig a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie.. A per anyagából az tűnik ki, hogy az alperesi erdőgazdaságnál több alkalommal előfordult, hogy a dolgozók által végzett munka ellenértékét részben vagy egészben fában adta ki, esetleg szabályellenesen. így a felperes is több alkalommal végzett munkát az alperes részére (kőrismagszedés, közelítés stb.) kizárólag fa kiadása ellenében. Ez azt teszi valószínűvé, hogy a felperes jóhiszeműen járt el. A felperes a munkát kifogástalanul készítette el és az általa létesített utat az alperes ma is használja. Ez azonban nem lehet alap arra, hogy a felperes az általa végzett munkáért ellenértékként oly anyagot kapjon természetben, melynek hatósági kiutalás nélküli kiadását az idézett jogszabályok kifejezetten tiltják. Ebből pedig az következik, hogy a felperes az általa végzett munka teljes egyenértékét csak pénzben kaphatja meg. A munka értékének megállapításánál figyelembe kell venni a felperes és társai által végzett munka mennyiségét és minőségét, mely körülményt szakértő bevonásával kell felderíteni. 1956. IV. 12. - P. törv. 20.689/1956.) Megengedettnél magasabb munkadíj kikötése. 327. A felperes a fűtői munkájáért hiánytalanul megkapta a 2165/51/ 1954. számú Mt. határozattal megállapított fűtési munkadíjat. Nyilatkozatot íratott alá a ház több lakójával, közöttük az alperessel is, amelyben a lakók vállalták, hogy az 1956 — 57. fűtési idényben a felperesnek havonta lakószobánként 10 Ft-ot fizetnek „túlmunkadíj" címén. Ezen a címen az alperes 30 Ft-ot fizetett, majd a további fizetéseket megtagadta. A felperes a hátralékos 90 Ft erejéig az alperes ellen pert indított. 319