A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Ami az alperesek által hivatkozott elbirtoklás kérdését illeti, jog­szabály az, hogy aki valamely ingatlant (ingatlanrészt) sajátjaként 32 éven át szakadatlanul békés birtokában tart, elbirtoklással megszerzi annak a tulajdonjogát. Jogszabály az is, hogy ha az elbirtoklás alatt levő ingatlant (ingatlan­részt) visszterhes átruházás következtében a telekkönyvben átírják, ez a tény az elbirtoklás folyását a jóhiszemű szerző fél javára félbeszakítja. Rosszhiszemű a szerző fél akkor, ha az átruházáskor az elbirtoklás folya­matban létéről tudott, vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott. Ehhez képest a jelen perben mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a felperesek jogelődje mikor vásárolta meg a perbeli ingatlant, s az utóbb hivatkozott jogszabály szerint jóhiszemű szerző fél volt-e. Ebben az eset­ben ugyanis az alperesek elbirtoklásának a folyása félbeszakadt a felperesek jogelődje javára. Ha a szóban forgó kérdés vizsgálata során az derülne ki, hogy az alperesek elbirtoklása valamilyen okból nem történt meg, akkor tisztá­zásra vár az a további kérdés, hogy a felperesek által szorgalmazott birtok­változás az időközi létesítményekre (beépítés, beültetés stb.) tekintettel nem okozna-e az alperesek számára súlyos jogsérelmet. A beton- és téglakerítés elbontása és a telekkönyvi térképnek meg­felelő határvonalon újbóli felállítása már magában véve tetemes költséget jelent. Ha e mellett a kerítés áthelyezése további építmények lebontását és ültetvények eltávolítását is szükségessé tenné, könnyen megtörténhetik, hogy az az anyagi hátrány, amely e miatt az alpereseket érné, többszörösen meghaladná a visszaítélni kért ingatlanterületnek az értékét. Minthogy pedig a több évtizedes birtokállapot arra enged következ­tetni, hogy a felperesi telek gazdaságos kihasználása az alperesek birtoká­ban levő területrész visszabocsátását nem teszi feltétlenül szükségessé, megfontolást kíván, hogy az anyagi igazságnak nem az az elintézés volna-e megfelelőbb, ha az alperesek az ingatlan visszabocsátása helyett annak értékét térítenék meg a felperesnek. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása csakis szakértő meghallgatása útján lehetséges. (1957. XII. 13. — P. törv. 21.301/1957.) 5. A felperes arra kérte az alpereseket kötelezni, hogy a tulajdoná­ban álló kertben deszkából készült, mozgatható fatalpra helyezett sertés­ólat, az alperesek, mint annak birtokosai távolítsák el és az azzal elfoglalt kert-területet bocsássák az ő birtokába. Az alperesek azzal védekeztek, hogy a sertésól már évtizedek óta a jelenlegi helyén áll. Az elfoglalt területet és a rajta levő ólat ők és jog­elődeik 80 évet meghaladó idő óta háborítatlanul birtokolják. Ezzel a terület tulajdonjogát elbirtoklással megszerezték. Azt is állították, hogy valamikor az egész ingatlan egy tulajdonosé volt. Amikor azt megosztot­22

Next

/
Thumbnails
Contents