A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

solt bérközlések), amelyek a 8000/1946. M. E. sz. rendelet 18. §-a szerint a bér legmagasabb mértékének túllépése miatt semmisek voltak, — ha a bérlő 1956. november 1. előtt a megállapodás semmisségére hivatkozással a bér bírói megállapítását nem kérte, a 36/1956. M. T. sz. rendelet hatálybalépésével érvényessé váltak. A kérelmező a lakbér bírói megállapítását csak 1957. március 26-án kérte, amikor — a fentiek értelmében — a feleknek a lakbér tekintetében létesített megegyezése már érvényessé vált, s így lakbér megállapításának helye már nem lehet, figyelemmel arra is, hogy a 15/1957. Korm. sz. rendelet 140. §-a szerint a személyi tulajdonban levő szabadrendelkezésű lakás tekintetében a felek szabadon állapodhatnak meg a fizetendő bérben és járulékaiban, s ugyanezen rendelet 161. §-a (1) bekezdése szerint a rendeletben és a 35/1956. M. T. sz. rendeletben foglalt rendelkezéseket az 1956. november 1. napját megelőző időben létesített bérleti jogviszonyokra is alkalmazni kell. (1958. I. 24. — P. törv. III. 23.447/1958.) Személyi tulajdonban álló szabadrendelkezésű lakás bérleti jogviszonyának megszüntetése, mert a bérlő nem használja a bérleményt. 168. A felperes személyi tulajdonban álló, szabadrendelkezésű lakásából egy szobát az alperes bérel. Az alperes, aki 1954-ben özvegyen maradt, 1955 decemberében újra megnősült és a feleségéhez költözött. Azóta az alperes ott lakik a feleségével együtt, s a felperestől bérelt lakásban, amelyet lezárva tart, csupán a bútora van és 'abban legfeljebb egy pár alkalommal fordult meg. A felperes a lakásrendelet 28. § (2) bekezdése a) pontjára hivatkozva felmondotta a bérleti jogviszonyt az alperesnek. Az alperes azzal védekezett, hogy a felesége testvérénél csak szívességből lakik, s ő csak a betegsége miatt tartózkodik a feleségénél. Tagadta, hogy véglegesen elhagyta volna a felperestől bérelt lakást. Az elsőfokúbíróság a keresetnek helyt adott, a felmondást érvényesnek mondotta ki. Ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes a lakást bútorraktározás céljára, tehát rendeltetésellenesen használja. Egyébként is jogszabály az, hogy ha a bérlő a lakást elhagyja, a bérleti viszony megszűnik. A másodfokú bíróság az elsőbírói ítéletnek a lakás kiürítésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, de a felmondás érvényességének kimondására vonatkozó részt megváltoztatta, s ebben a vonatkozásban a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az alperes azzal, hogy a lakásból több mint másfél éve eltávozott és a lakásrendelet értelmében mentesítést nem kért, a lakást elhagyta, s így a lakás elhagyásával a bérleti jogviszony megszűnt. Ezért az alperes a lakás kiürítésére köteles. A bérleti viszony megszűnése folytán a felmondásra szükség nem volt, azt érvényesnek kimondani nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata szerint: 169