A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

peres kábeljára helyezte rá, eltávolítva a kábelcsatorna fedőtégláit, aminek következtében a kábel megrongálódott. A kereseti követelés a kábel helyrehozatalának a költsége. A másodfokú bíróság az alperes terhére nem látott mulasztást. Ténymegállapítása szerint az alperes munkát teljesítő alkalmazottai nem tudták, hogy kábel van ott, ahol a kerítésoszlop gödrét kiásták. A talaj téglatörmelékkel volt tele, s ennek következtében nem róható fel hibájukul, hogy kicsákányozták a kábel csatornájának a fedőtégláit is. Azt gondolhatták ugyanis, hogy az a tégla a törmelékkel együtt került a talajba. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a fellebbezési bíróság ítéletét a törvényesség érdekében óvással támadta meg. Az óvás alapos. Az alperesnek úgy kellett volna végeznie a szóbanforgó oszlop építését, hogy azzal ne okozzon károsodást. Köztudomású, hogy a fővárosi belső területen a talajban a közművekhez tartozó létesítmények (csatornák, kábelek stb.) nagy számmal vannak elhelyezve. Az alperesnek, mint a profiljához tartozó kerítések építésével foglalkozó vállalatnak, külön figyelmeztetés nélkül is számolnia kellett ezzel a ténnyel, és úgy kellett volna a munkát végeznie, hogy ilyen tárgyban kárt ne okozzon. Az alperes alkalmazottai eltávolították a kábel csatornáját fedő téglákat. Már csekély gondossággal és csekély figyelemmel elkerülhették volna a kábel megrongálását. A megkívánható gondosság ellen vétett tehát az alperes, hogy a betonoszlopot ráépítette a fedetlenül maradt kábelre. Ennek következtében az így okozott kárért felelős. (1955. IV. 25. — P. törv. 20.551/1955.) Társadalmi munka végzése során okozott kár Az üzemi tisztviselő alperes az üzemi bizottság kultúrfelelősétől megbízást kapott a közönségszervezésre.. Teendőit a hivatali munkája mellett, részben hivatalos időben, részben azon túl társadalmi munkaként látta el. Ebben a minőségében a különböző színházaktól az üzemi bizottság nevében és megbízásából jegyeket vett át és azokat aktívái útján a vállalat dolgozóinak eladta. A jegyek egy részét — főként a drágábbakat — a dolgozók nem vásárolták meg és ezeket a jegyeket a színházaknak nem lehetett visszaadni, részint azért, mert a kiadott jegyeket a színház egyáltalán nem vette vissza, részint pedig azért, mert az alperes a visszaadás határidejét nem tartotta be. A perben a felperes a színházaknak a vissza nem vett és adott jegyekre tekintettel kifizetett összeg megtérítése iránt lépett fel. Az ügyben eljárt bíróság az alperest a kereset értelmében marasztalta, mert az alperes tudta, hogy az el nem adott jegyeket milyen időpontig lehet a színházakhoz visszajuttatni, s ha ennek ellenére a jegyeket továbbra is az aktíváknál hagyta, ez kizárólag az ő hibája. A kár oka az alperes vétkes magatartása volt, s ezért azt megtéríteni tartozik. 76