A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

a gyakorlatot követik, hogy a lejárt járadék részletek vitán csak különösen indokolt esetben Ítélnek meg kamatot. Az ilyen követelések után tehát kamat csak a Vht. 43. §-a alapján érvényesíthető. (1954. XII. 15. — P. törv. 23.687/1954.) A Legfelsőbb Bíróság I. sz. polgári elvi döntése A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) az 1927 : XXI. tv. 201. §, illetőleg a 195/1951. (XI. 11.) M. T. sz. rendelet 39. §-a alapján megtérítési igényt a kárfelelősséggel tartozó személlyel szemben csak olyan összegre vonatkozóan érvényesíthet, amelynek erejéig ez a személy a baleseti sérültnek, illetve elhalta esetén hátramaradt hozzátartozóinak az anyagi jog szabályai szerint — ideértve a 10. és 12. számú elvi döntésekben foglaltakat is — kártérítéssel tartozik. (Bírósági Határozatok 1953. 12. sz.) A keresetveszteség kiszámításának a módja baleseti kártérítésnél Kármegosztás Baleseti kártérítési perben a másodfokú bíróság 25 — 75%-os kármegosztást alkalmazott, 75%-os kártérítő kötelezettséget az alperes terhére megállapítva. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a másodfokú bíróság ítéletét a törvényesség érdekében óvással amiatt támadta meg, mert a kármegosztás alkalmazása mellett a keresetveszteség kiszámításának a módja törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság elnökének az óvása alapos. Helytállóan utal az óvás arra, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság szóban levő ítélete nem számol az 1927 : XXL tv. 201 §-ának, a 69/1954. (XI. 2.) M. T. sz. rendelet 75. §-ának azzal a rendelkezésével, hogy ha a baleset következtében keletkezett kárt a dolgozónak vagy hozzátartozóinak más megtéríteni köteles, az a követelés a megállapítandó ellátás erejéig az ellátást folyósító szervre száll át. Eszerint az SZTK-nak — a felperesnek a baleset folytán folyósított táppénzsegélyek erejéig — törvényi engedmény alapján megtérítési igénye áll fenn az alperessel szemben. Ezt a megtérítési igényt adott esetben az SZTK teljes egészében érvényesítheti, mert a táppénzsegélyek összege a kármegosztás mellett is belefér a felelősségnek abba a keretébe, amely az alperest a felperessel szemben terheli. Minthogy ezek szerint az alperesnek nemcsak a felperest, hanem a folyósított ellátási összegek erejéig az SZTK-t is kártalanítani kell, az lett volna a helyes kárszámítási mód, hogy a teljes munkaképtelenség ideje alatt 1953. évi október hó 31. és 1954. évi június hó 30. napja között előállott 10 560 Ft keresetveszteségnek a kárviselés arányában az alperesre 71