A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

kell a perben megállapított vétkességi aránynak megfelelően megosztani ; ha azonban a biztosító vállalat az I—II. rendű alperestől a kifizetett kár­talanítás erejéig megtérítést követelhet, a felperesnek fizetendő kártérítés összege megállapításánál ezt figyelembe kell venni akként, hogy a vét­kesség arányában a biztosításra tekintet nélkül megállapított kártérítés összegét kell csökkenteni azzal az összeggel, amelyet az I—II. rendű, al­peres a megtérítési kötelezettség folytán a biztosító vállalatnak tartozik fizetni. E kérdések vizsgálata nélkül a kártérítés összegének megállapítása megalapozatlan és törvénysértő. (1954. X. 13. — P. törv. 22.046/1954.) Megjegyzés: a gyermek által okozott kárral kapcsolatos szülői felelős­ségre lásd „Véletlenül okozott kár méltányos megtérítés"-t 1954. XII. 1.— P. törv. 23.581/1954. ; továbbá „Szülők kezesi felelőssége gyermekük bűn­cselekményével okozott kárért" 1956. III. 29. — P. törv. 20.508/1956. Több vállalat által végeztetett összefüggő munkafolyamat során keletkezett üzemi baleset A felperes baleseti kártérítés iránt terjesztett elő keresetet. Tényelő­adásai szerint a munkáltatója részére szükséges fuvarozásokat az alperes végzi. Ennek keretében az alperes tehergépkocsija hízott libát szállított. A felperes mint árukísérő a gépkocsivezető mellett jobboldalt ült. H. hatá­rában a tehergépkocsi kereke durrdefektet kapott, az árokba borult, ami­nek következtében balesetet szenvedett. A baleset miatt indult nyomozást az ügyészség azzal az indokkal szüntette meg, hogy a gépkocsi előre nem látható defekt miatt borult az árokba, a felperes sérülése és a gépkocsi megrongálódása tehát véletlen esemény folytán következett be, bűncse­lekmény nem forog fenn. A bíróság a keresetet tárgyalás kitűzése nélkül elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy miután a felperes az alperesi vállalatnak volt az al­kalmazottja és mivel a balesettel kapcsolatban bűnvádi eljárás nem indult, a kereset a 69/1954. (XI. 2.) M. T. sz. rendelet 73. § (1) bekezdésére tekin­tettel alaptalan. A legfőbb ügyésznek a törvényesség érdekében emelt óvása azon alapul, hogy a felperes nem az alperes munkavállalója volt, s ezért a 69/ 1954. (XI. 2.) M. T. sz. rendelet 73. §-ának (3) bekezdését kell alkalmazni. Eszerint pedig az igény érvényesítésének a szándékosságot vagy gondatlan­ságot megállapító jogerős büntetőbírói ítélet nem feltétele. A 69/1954. (XI. 2.) M. T. sz. rendelet 73. § (1) bekezdésének figyelembe­vétele más indokból helyes. Abban az esetben, amikor a szakosítás folytán különálló, vagy a munka komplexitásánál fogva egymás mellett levő vállalatok szorosan és szükség­szerűen együttműködve végeznek egységes gazdasági tevékenységet, a 69

Next

/
Thumbnails
Contents