A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

férje írta alá. Később a felperes férjére kiszabott pénzbüntetés behajtása során a pénzügyi hatóság a vételárkövetelést letiltotta. A letiltásra az alperes 1030 Ft-ot fizetett be a pénzügyi hatóságnak. A per a teljes hátralékos vételár megfizetésére irányult. A bíróság ítéletében az alperest a teljes vételárhátralék fizetésére kötelezte. Nem vette figyelembe a letiltás folytán történt befizetést. Ezt azzal indokolta, hogy a hálószoba bútor nem a felperes férjéé, hanem a felperes különvagyona volt. így a vételár is az utóbbit illette. A pénzbüntetés a felperes férjét terhelte, az tehát rajta lett volna behajtandó, így a feleségét illető követelés a pénzbüntetés behajtása céljából joghatályosan nem volt letiltható. Az alperes nem járt el a kellő gondossággal, amikor a férj elleni letiltás folytán a feleségét illető követelést a pénzügyi hatósághoz befizette ahelyett, hogy a pénzügyi osztálynál bejelentette volna, hogy a hátralékosnak vele szemben követelése nem áll fenn. Az ítéletet a legfőbb ügyész óvással támadta meg. Az óvás a következő okokból alapos. Az alperes a felperes által túlnyomóan utóbb peresített vételárkövetelésből 1030 Ft-ot a felperes férjének pénzbüntetésére hatósági letiltás folytán fizetett. Az alperes nem kötelezhető arra, hogy ugyanazt az összeget ismételten megfizesse közvetlenül a felperesnek. Annál kevésbé, mert a hatósági utasításnak eleget tevő alperes jóhiszeműen járt el. Joggal lehetett abban a meggyőződésben, hogy a hatósági letiltás a felperes férjének pénzbüntetése miatt jogszerű és helyes, mert a pernek e tekintetben nem vitás adatai szerint a bútor eladásnál személyesen a felperes férje járt el, az alperesnek átadott szerződéspéldányt a nevezett férj írta alá. Az alperes tehát joggal hihette, hogy az eladott bútor, illetve az azért járó vételárkövetelés — ha az írásbeli megállapodás csak a felperes tulajdonáról szól is — valójában a házasfeleket közösen, tehát részben a férjet is illeti. Ezek szerint az akkor hátralékos volt 2000 Ft vételárból a szóban levő 1030 Ft-ot le kell számítani. (1953. XI. 25. — P. törv. 23.202/1953.) Beszedési eljárásnál az adós teljesítése A mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoport árut vett az állami vállalat felperestől. A felperes az árut a Magyar Nemzeti Bank fiókja által az alperes részére kiállított garancialevél ellenében szolgáltatta ki. Az árut számlázta, s állítása szerint a garancialevelet, a számlát és az átvételi elismervényt az áru ellenértékének átutalása végett megküldötte közönséséges levélben az alperes számlavezetőhelyének, az említett bankfióknak, majd észlelte, hogy az áruk vételárának átutalása egyszámlája javára nem történt meg. Ezért a vételár és annak perkamata iránt pert indított. A bankfiókhoz az eredeti számla és az átvételt igazoló okmányok nem jutottak el. A fiók a kereseti tőkeösszeget a felperes egyszámlájára a per 58