A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

Felperes keresetében az alperest a számla ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság az alperest a kereseti számlaösszeg megfizetésére kötelezte. Azt állapította meg, hogy az alperes a MÁV tulajdonában és rendelkezése alatt álló hídroncs elbontására kötött a felperessel szerződést. A más vagyontárgyára kötött szerződés a törvénybe ütközik, s ezért az semmis. Minthogy felperes a munkát elvégezte, annak ellenértéke a felperes részéről kárként jelentkezik. Ezt a kárt helytelen eljárásával az alperes okozta. Felperes nem tartozott vizsgálni, hogy az alperesnek volt-e joga a vasúti hídroncs bontási munkáját megrendelni. Ezért az alperest e kár megtérítésére kötelezte. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ugyancsak megállapította a felek közötti szerződés semmiségét, mert az alperes más vállalat vagyontárgyát vette törvényellenesen birtokba, azzal mint sajátjával rendelkezett, s olyan munkát rendelt meg a felperesnél, amely nem tartozott alperes működési köréhez. E körülményeket pedig felperesnek nyomban, a megrendelés elfogadásakor fel kellett volna ismernie. A szerződés semmissége folytán felperes a munka ellenértékét az alperestől nem követelheti, de kártérítés iránt sem léphet fel az alperessel szemben, mert a felperes nem jóhiszemű, az alperesre pedig semmiféle vagyoni előny nem hárult. A nem jóhiszemű felperes kárának megtérítését csak attól követelheti, aki alaptalanul gazdagodott. Ezt az ítéletet a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvással támadta. A perorvoslat alapos. Az adott tényállás mellett helyes a perben hozott ítéleteknek az a jogi következtetése, hogy a felek között a vasúti híd kompresszor munkájának elvégzésére létrejött szerződés semmis. Alperesnek tudnia kellett, hogy a vasúti pályatesten heverő, a háború során felrobbantott vasúti hídroncs felett a MÁV hídosztálya rendelkezik, az ő hozzájárulása nélkül tehát a hídroncs vasanyagának elbontására és a vasanyag beszolgáltatására nem volt jogosult. A felperesnek is tudnia kellett azt, hogy a földművesszövetkezet alperes működési köréhez nem tartozik a vasúti hídroncs elbontása. Mindkét fél magatartása okozta tehát azt, hogy a felek között létrejött szerződés semmis, s hogy a semmis szerződés szerinti munka elvégzésével a felperes kárt szenvedett. Ilyen esetben azt a helyzetet, amely az egyik fél teljesítése folytán állott elő, az eset körülményeire tekintettel a méltányosság szerint kell elrendezni. Helytelen volna, ha a semmisség következményeit egyedül valamelyik fél viselné. (1954. X. 26. — P. törv. 22.227/1954.) 54