A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

sem mutatkozik a legmegfelelőbbnek, akkor — az esetnek megfelelően — a tulajdonközösség megszüntetése olyan egyéb módon is helyet foghat, amely alkalmas arra, hogy a közösséget a tulajdonostársak érdekeinek jelentékeny sérelme nélkül a legméltányosabban szüntesse meg. Megszüntethető tehát a tulajdonközösség úgy is, hogy az a tulajdonostárs, akinek a tulajdonjoghoz, s az ingatlannak ezen alapuló birtoklásához a legjelentékenyebb érdeke fűződik, a kisebb érdekeltségű társtulajdonos részesedését megváltsa, annak illetőségét pénzbeli kiegyenlítés révén megszerezze. Ezúttal a természetbeni megosztás lehetősége elesik, mert egy falusi családi házról van szó. Az árverés útján való megszüntetés sem mutatkozik egészen megfelőnek, mert á nagyobb részben tulajdonostárs alperes maga lakik a házban, s a megélhetéséhez fűződő fontos érdeke az, hogy mint eddig, úgy ezután is onnan folytassa gazdálkodását, és ne legyen kénytelen súlyosan megzavarni eddigi életberendezésót. Igaz, hogy ő maga is felléphetne vevőként az árverésen is, de ebben az esetben komolyan számolni kell két olyan lehetőséggel, amely valamelyik félre méltánytalan eredménnyel járna. Egyrészt ugyanis éppen amiatt, hogy az alperes létfontosságú érdekének érezheti a ház megszerzését, őt más vevők túlzott vételár ígérésébe hajszolhatnák. Másrészt azonban az a lehetőség is fennáll, hogy figyelemmel az alperes nagyobb tulajdoni érdekeltségére (az adatok szerint ma már 8/10 részre) és arra, hogy ő a házban lakik, más vevők a komolyabb ajánlattételtől esetleg tartózkodnának. így mindkét irányban komoly és indokolatlan érdeksérelem következhetne be. Nyilván ennek a tudatában voltak a felek is akkor, amikor a felperesek hajlandóknak nyilatkoztak a maguk részét átadni az alperesnek, ez pedig hajlandó volt azokat magához váltani. A bíróság még eltérő megosztási mód indítványozása esetén is rátérhet a közösségnek ilyen megszüntetésére, s ennek során megállapíthatja a pénzbeli kiegyenlítés (vételár) összegét és a felek körülményeinek a figyelembevétele mellett a fizetés minkéntjét is, nyilvánvalóan a bíróság feladata az is, hogy a megszüntetési módban való lényegi egyetértés esetén ama részletkérdés tekintetében is eldöntse a vitát, amelyre nézve a felek nem értettek egyet. Ez pedig ezúttal a vételár összege és a fizetés kérdése (határidők, esetleges részletek). Megsértették tehát az anyagi jogot az eljárt bíróságok, amikor a keresetet csak az árverés mint megosztási mód számításba vételé vei bírálták el, s ezt — ezúttal egyébként helyesen — meg nem felelőnek látva elutasítóan határoztak. Az eddigi perbeli adatok nem elegendők arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság végleges döntést hozzon. Szükségesnek mutatkozik ugyanis a házingatlant is, a helyi viszonyokat is jól ismerő szakértőnek a meghallgatása. Szükséges továbbá a felek vagyoni, jövedelmi és személyes viszonyainak megvizsgálása. 3 A törvényességi óvások gyakorlata 33