A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

nak, hogy az egyességben a peres felek jogelődei nem csak a használat (birtoklás) kérdését, hanem egyszer s mindenkorra magát a közös tulajdon megszüntetését is rendezni kívánták, s a tüzetesen megjelölt ingatlanrészeket véglegesen kizárólagos tulajdonuknak tekintették. Elvileg úgy van, hogy ha a tulajdonostársak ilyen szándékkal megosztoznak, ez valóban kötelezi őket és a jogutódokat is. De az ilyen egyesség sem részesülhet bírói oltalomban az észszerűség határán túl, hanem indokolt esetben az észszerű rendezés követelményeinek megfelelően félretehető. Az osztályos egyesség megkötése óta az utca szabályozása folytán keletkezett 855/5. hrsz. 50 négyszögöl „besajátított" területet a peres felek utcai frontjához csatolták és azt egyedül az alperes tulajdonául telekkönyvezték. Nyilvánvalónak látszik, hogy ezt a területet nem az egyik tulajdonostársnak : az alperesnek kívánták juttatni, hanem a 760. és 761. hrsz. telkek tulajdonosainak, e telkek kiegészítéseként. Ennek megfelelően ezt az ingatlant a közös tulajdonban álló beltelek tulajdonosai, nem pedig egyedül az alperes számára kellett volna ,,besajátítani". Az osztályos egyességtől eltérő megoldást indokoló, nagyon komoly közérdek és egyéni érdek az, hogy a felperes házat akar építeni. Ez a cél a bírói méltánylást kétségtelenül megérdemli. De a felperes által tervezett házépítkezés a jelenlegi helyzetben nem lehetséges. Nem sérti az alperes érdekét sem és a közérdek is azt kívánja, hogy a tulajdonközösség megosztásának módja az egyességtől eltérően szabályoztassék. A mérnökszakértő által véleményezett megosztás igen célszerűnek és helyesnek látszik. Ennek nem lehet akadálya a 855/5. hrsz. ingatlan jelenlegi telekkönyvi helyzete, hanem az is bevonandó a megosztásba, hogy mindkét fél telke érintkezzék az utcával. De ki kell kérni a helyi ta"nács vb. véleményét is, hogy milyen megosztást tart célszerűnek és milyet engedélyez. A felperes által kért megosztás hatósági engedélyezése esetén természetszerűleg felmerül a megfelelő értékkiegyenlítés kérdése. De az alperes fizette ki a 855/5. hrsz. „besajátított" ingatlan ellenértékét is. Ennek megfelelő része az alperes javára látszik kiegyenlítendőnek. Ezek kapcsán (ha az észszerűség így kívánja) szó lehet az alperes javára mutatkozó értékkülönbözet pénzbeli kiegyenlítéséről, de természetesen szóba jöhet az is — ha keresztülvihető —. hogy a többletértékért az alperes területtel kárpótoltassék. A ház megbontása folytán is adódhat az alperesnek járó értékmegtérítés. A lényeg az, hogy a tulajdonközösség megszüntetése egyik félnek sé okozzon érdeksérelmet. (1956. III. 29. — P. törv. 20.475/1956.) 31