A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

A legfőbb ügyész óvása helytálló. Az ingatlanok területét illetően bizonytalanság volt a vétel idejében és bizonytalanság van még ma is. Maguk a földbixtokrendezést végrehajtó hatóságok is különböző területi adatokat közöltek a per során, nevezetesen más térmértékűnek mondja az ingatlant a megyei tanács és másnak a község tanácsa. A per során nem mérték fel a területet. Ekként nem lehet dönteni arról, vajon hatályosulhat-e a második szerződés, vagy csak az első, mivel a második eladáskor esetleg már nem volt az ingatlannak olyan része, amelyet az egyházkerület eladhatott volna. Az eddigi adatokból az tűnik ki, hogy az első vételi szerződést lótesitő felek egyformán abban a feltevésben szerződtek, hogy a földbirtokrendezésből visszamaradó terület kb. 8 kat. hold lesz és a vételi szerződést akkora területű ingatlanra kötötték meg. Arra, hogy a vétel tárgya nem volt több 8 kat. holdnál, esetleg következtetni lehet a vételár összegéből is, hiszen a vételár a terület nagyságához szokott igazodni. Ha tehát a földbirtokrendezésből visszamaradt ingatlanok területe jelentékenyebb mértékben meghaladja a 8 kat. holdat (az eddigi adatok szerint 40%-kai) akkor a többlet továbbra is az egyházkerület tulajdonában maradt és ezt jogosult volt a felperesnek eladni. (1955. III. 1. P. törv. 20.222/1955.) Megjegyzés : Lásd még kártérítés c. részt 1955. XI. 25.—P. törv. 23.180/ 1955. Az ingatlan téves megjelölése a szerződésben A felperes az alperesek nevén álló ingatlanok tulajdonjoga iránt azon az alapon támasztott keresetet, hogy ezeket az ingatlanokat az alperesek annakidején nem vették meg, s telekkönyvi számaik az 1928. október 30-án készült szerződésbe csak a szerződést készítő községi jegyző tévedése folytán kerültek bele. Az alperesek azzal védekeztek, hogy a szóban forgó szerződés szerint a perbeli ingatlanokat is megvették. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyet adott. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta. A legfőbb ügyész a fellebbezési bíróság ítéletét megalapozatlansága miatt törvényességi óvással támadta meg. A Legfelsőbb Bú-óság a következő álláspontot foglalta el : A vételi szerződésben négy helyrajzi szám szerepel. A 2445/5 és a 2446/5 helyrajzi számú ingatlanok a természetben egy tagban vannak. Ez az ún. Veres-tagi ingatlan. A szerződésben megjelölt további két helyrajzi számú ingatlan: a 2592/6 és 2876/9 helyrajzi számú, a 66 négyszögöl szántó és az 531 négyszögöl erdő a Veres-tagi ingatlanoktól és egymástól is kilométerekre távolabb fekszik. 26