Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Segédszemélyzet. 59. §. 87 munkabérszerződésből folyó igényét — az alapszabályokban megengedett jogorvoslat kimerítése után — a rendes biróság előtt érvényesíthesse, mert a részvénytársaság alapszabályaiban egyes vitás igények elbírálására kijelölt közegek, szervek sem a rendes, sem a választott bíróságok, sem valamely közhatóság jellegével nem bírnak s így eltérő külön törvényes rendelkezés hiányában e közegek és szervek határozataival szemben az elbírált igény a rendes bíróságok előtt még mindig érvényesíthető. S az alapszabályok rendelkezéseinek a rendes biróság előtt csupán az a jogi jelentősége, hogy ezek a rendelkezések, mint a felek közötti megállapodások a vitás jogviszonv elbírálásánál irányadók. (Curia 1901 június 13. 1472/1900. sz.)' 437. Annak, hogy alperes felperest a sztrájkban való részvétel miatt felmondás nélkül jogosan elbocsátotta, jogfolyománya az, hogy ez által felperes a nyugbérhez való igényét végleg elvesztette. Curia : A ;/. alatti nyugbérszabályzat 6. §. 4. pontja szerint a nyugbért végleg elveszti az is, a ki alperes gyárai szolgálatából büntetésből elbocsáttatik. Az a körülmény, hogy a •/• alatti nyugbérszabályzatban nincs meghatározva az, hogy alperes a gyári munkásait büntetésből mily esetekben és miként bocsáthatja el, nem szolgálhat okul arra, hogy ama nyugbérszabályzat 6. §. 4-ik pontjának rendelkezése alkalmazást egyáltalán ne nyerhessen, hanem abból a körülményből jogilag az következik, hogy büntetésből elbocsátásnak tekintessék az az eset, a mi az ipartörvény vagy az irányadó munkarend határozmányaihoz képest, ilyennek minősitendő. Ha a munkaadó a törvény, munkarend vagy külön szerződés szerint felmondhat és ekként fel is mond, ez által a munkaviszony tisztán magánjogi alapon szűnik meg és igy ez a megszűnés jogilag nem bir semmiféle büntetési jelentőséggel; ellenben a mikor az ipartörvény 94., illetőleg 111. §-a és az irányadó munkarend a munkaadót feljogosítja arra, hogy bizonyos esetekben a munkást felmondás nélkül, tehát idő előtt elbocsáthatja és ez alapon a munkásnak az ipartörvény vagy az irányadó munkarend egyenes rendelkezésébe ütköző szándékos cselekménye miatt a munkaadó a munkást felmondás nélkül jogosan elbocsátja, az ilyen elbocsátás jogilag büntetési jelentőséggel bir; következésképen a mikor alperes felperest a sztrájkban való részvétel miatt felmondás nélkül jogosan elbocsátotta, ez az elbocsátás büntetésből történtnek tekintendő. Tekintettel már most arra, hogy a fenn kifejtettek szerint tételes törvényeinkben a sztrájkban való részvétel egyenesen tiltott és esetleg büntetendő cselekménynek van minősitve és igy ez a részvétel egymagában véve súlyosabb jelentőséggel is bir, az a tény, a mi miatt alperes felperest büntetésből jogosan elbocsátotta, szintén súlyosabb jelentőségű, következésképen ez a körülmény, hogy felperes a sztrájkban résztvett és e miatt alperes részéről felmondás nélkül jogosan elbocsáttatott, a •/• alatti nyugbérszabályzat 6. §. 4. pontja rendelkezésének alapul vételével jogilag alkalmas annak megállapítására, hogy az által felperes, ha a magyar honosságot megszerezte, vagy annak megszerzését alperes elengedte volna is, a nyugbérhez való igényét végleg elvesztette.