Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)
82 Segédszemélyzet. 59. §. ügyletekkel nem iparszerüleg foglalkozott s az általa megkisérlett értékesítés tényleg meg nem történvén, alperes üzleti érdekei sérelmet nem szenvedtek, adott esetben közömbös, mivel a fenti §. h) pontja szerint a segédnek felmondás nélkül való elbocsátására elégséges, ha a segéd főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, vagyis elégséges, ha a segéd ily ügyletek létesithetése végett lépéseket tett, azaz valamely kép többszörözésére és forgalomba helyezésére vonatkozó jogot megszerezte, s annak értékesítése czéljából más konkurrens vállalatoknál ajánlatokat tett és ezzel a kiadó-ügylet folytatását megkezdette, és nem szükséges, hogy a segéd ily kereskedelmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozzék, avagy hogy a segéd ügyletei által a főnök üzleti érdekei tényleg kárt is szenvedjenek. Curia: A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokai alapján. (1902 november 19 . 514/1902. sz. Azonos 637/1900. sz.) 420. A;főnök bizalmával való visszaélésnek nem minősithető az az eljárás, hogy -a társaság igazgatója más ezimen megtakarított pénzekből a társaság tulajdonához tartozó ingatlanokba előzetes engedély nélkül beruházásokat eszközöl; továbbá nem szolgálhat alapul az elbocsátásra olyan eljárás, mely szabálytalan ugyan, de a mely az elbocsátást megelőzőleg huzamosabb idővel történt. Curia : A mi a felperes terhére felhozott azt az eljárást illeti, hogy ő a kórházépítés czéljaira megszavazott 5000 írtból 2006 írt 97 kr. összeget nem erre a czélra fordított, hanem az alperes társaság kebelében megalakult társládának az ez által emelt fürdőház költségeinek fedezetére az alperes társaság nevében oda ajándékozta, felperesnek ez az eljárása szabálytalan ugyan, mert neki nem állott jogkörében az igazgatóság előleges jóváhagyása nélkül ezt az összeget eredeti czéljától eltérően más módon felhasználni, mindazonáltal ez nem tekinthető a főnök bizalmával való olyan visszaélésnek, mely az üzlet érdekeit veszélyezteti és igy elbocsátási okul nem szolgálhatott és pedig annál kevésbbé, mert megállapítható az, hogy az alperes társulatnak már jóval az elbocsátás előtt tudomása volt vagy legalább kellett volna lennie a felperesnek e részben terhére rótt eljárásáról. De nem fogadható el az alperes által a felperes terhére felhozott az az ^eljárás sem az alperes érdekeit veszélyeztető oly bizalmával való visszaélésnek, hogy az 1895. évben a telkek bekerítésére megszavazott 4000 frt összegből a felperes 1000 frtot az igazgatósági épülethez egy istállónak és tyukudvarnak a felállítására fordított; mert az a körülmény, hogy felperes az általa megtakarított ezen 1000 frt összeget az alperes társulat előzetes megkérdése nélkül más czélra "ordította ugyan, de ugyancsak az alperes vagyonába építette, tekinthető ugyan a saját, hatásköre túllépésének, de egyáltalában nem fogadható el az alperes érdekeit veszélyeztető oly bizalommal való visszaélésnek, mely miatt szolgálatából felmondás nélkül elbocsátani jogosítva lett volna. (1903 október 21. 1105/1902. sz.) 421. Az átvett pénznek a pénztárba történt késedelmes beszolgáltatása törvényes ok a felmondás nélküli, azonnali elbocsátásra. (Curia 1885 június 25. 230. sz. Azonos 967/1889. sz.)
