Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Segédszemélyzet. 59. 79 tagadta, mindenesetre oly kötelességszegésnek tekintendő, mely az ipartörvény 94. §. b) pontjának tekintete alá esik, azonban ez a kötelességszegés is csak ugy szolgálhatott okul a felperes rögtöni, felmondás nélküli elbocsátására, ha az a tanú vallomásában foglaltak szerint az elbocsátást megelőzőleg egy pár nappal történt, mert ha az régebben történt volna és alperes ennek daczára felperest továbbra is szolgálatában tartotta, ez által maga adctt kifejezést annak, hogy azt nem tekintette a kötelességtelj esités oly makacs megtagadásának, a mely miatt felperest szolgálatából elbocsájthatta. (1903 június 18. 1135/1902. sz. Azonos G. 92/1900. sz.) 410. Az üzletvezető, a ki a rendes üzleti órákban az üzletből eltávozva, a kávéházban tartózkodott, jogosan bocsáttatott el felmondás nélkül. ítélőtábla : Maga felperes is beismer annyit, hogy détluánonként rendszerint 1—2 órát a kávéházban töltött és pedig olyan időpontban, a mikor a felügyeletére bizott műhelyben a munka folyamatban volt ; a P. N. tana vallomásával bizonyitott az a tény, hogy felperes délutánonként rendszerint fél három óra tájban csupán félórára nézett be az üzletbe, mig a délután többi részét a kávéházban töltötte és nemcsak a felügyeletére bizott munkásokat hagyta felügyelet nélkül, de a távollétében érkező vevőket is maga után a kávéházba küldette, még abban az esetben is megállapítják a felperes hanyag és gondatlan eljárást. Curia: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott és az első bíróság ítéletéből átvett indokok alapján helybenhagyatik. (1904 november 21. 1687/1903. sz.) 411. A sztrájkban való részvétel alapul szolgálhat a felmondás nélkül azonnal való elbocsátásra. Curia: Az ipartörvény 162. §-a értelmében összebeszélések, melyekkel munkások oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat nagyobb bér megadására kényszerítsék és általában tőlük jobb feltételeket csikarjanak ki, úgyszintén mindazok az egyezmények, melyekkelmzoknak támogatása czéloztatik, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak károsítása, a kik azokkal szakítanak, tehát a sztrájk, jogérvénynyel nem bírnak, továbbá az ipartörvény 164. §-a szerint a sztrájkban jelentkező bizonyos cselekmények büntetendők ; hasonló rendelkezést tartalmaznak a sztrájk tekintetében egyéb munkásokra nézve az 1898. évi II. t.-cz. 65. és 66. §-a, az 1899. évi XLI. t.-cz. 31. §-a/az 1899. évi XLII. t.-cz. Í8\ §-a, az 1900. évi XXVIII. t.-cz. 20. §-a és az 1900. évi XXIX. t.-cz. 30. §-a is. Minthogy tehát tételes törvényeink a sztrájkban való részvételt ekként szabályozzák, az a részvétel egyenesen tiltott és esetleg büntetendő cselekménynek tekintendő és mint ilyen magánjogi igényekre nézve oltalomban nem részesíthető ; következésképen azt a részvételt jogilag nem mentesiti az, hogy esetleg erkölcsinek vélt kényszerből keletkezett és hogy a munkabéremelés kieszközlésének szokásos módja ; és igy a munkás részéről a sztrájkban való részvétel következtében történt munkaszünetelés nyilván igazolatlan. Már pedig az ipartörvény 94., illetőleg 111. §-a és a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint az alperesnél irányadó munkarend 4. §-a értelmében