Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Czégvezetők és kereskedelmi meghatalmazottak. 44— 45. 47 214. A fennálló kereskedelmi szokás szerint az üzletvezető abban az esetben, ha a megrendelőknek anyagi megbízhatóságát is vizsgálni köteles, a részére kikötött províziót csak a tényleg befolyt vételár után igényelheti. (Curia 1904 deczember 20. 27/904. sz.) 245. Az, hogy a meghatalmazott a meghatalmazó nevében tudatosan ennek hátrányára ügyletet létesít és ez iránt a vele szerződő fél egyetért, egyenesen a jó erkölcsökbe ütközik és, mint ilyen, birói oltalomban nem részesíthető, a meghatalmazó ellen jogok és kötelezettségek jogszerű alapjául nem tekinthető és ez alapon a meghatalmazó részéről hatályában sikerrel megtámadható. (Curia 1904 márczius 1. G. 590/1903. sz.) 246. Abban az esetben, ha a vevő tudva azt, hogy a közbenjárt ügynök az ő nevében tett megrendelést az eladónál, fogadta az eladótól az ő, t. i. a vevő, czimére küldött árut, még abban az esetben is a a vételügyletből folyólag közvetlenül az eladó irányában lesz kötelezve, ha ő, t. i. a vevő, a közbenjárt ügynökkel mint eladóval kötötte meg a vételi ügyletet. (Curia 1899 október 6. 420. sz.) 247. A kereskedelmi meghatalmazott jogköréből nem következik, hogy vele joghatályosan legyenek közölhetők a feladó által szállított áru ellen tehető minőségi kifogások is. (Curia 1896 deczember 9. 1376/895. sz.) 248. A nő által férje üzletébeni megrendelés a férj megbízásából történtnek vélelmezhető. (Curia 1891 október 8. 859/1891. sz.) 45. §. Az előbbeni két czikk intézkedései azon kereskedelmi meghatalmazottakra is alkalmazandók, kiket főnökük kereskedői utazók minőségében a telep helyén kivül ügyletekkel megbiz. Ezek e minőségükben egyrészről az általuk kötött adás-vevések után járó vételár felvételére és fizetési határidők engedélyezésére, másrészről főnöküknek künnlevő követelései beszedésére feljogosítottaknak tekintendők. 249. Az általános kereskedelmi ügynökséggel foglalkozó jutalékért működő ügynök a keresk. törvény 45. §-ában meghatározott utazónak nem tekinthető. (Curia 1898 szeptember 30. 660. Azonos 205/891. sz.) 250. A kereskedői alkalmazott, a kit főnöke a telep helyén kivül ügyletek kötésével megbiz, a kereskedelmi törvény 43. és 45. §-ai értelmében oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, a ki, szintúgy mint a kereskedelmi törvény 45. §-ában emiitett kereskedői utazó, főnökének üzlete körébe eső adásvevési ügyletek összes feltételeinek végleges megállapitására s igy annak is, hogy a kialkudott vételár mikor és mily módon fizettessék, meghatározására s ekként áruknak hitelbe eladására feljogosítottnak tartandó. (Curia 1897 június 16. 222. sz.) 251. A keresk. törvény 45. §. az által, hogy abban az előbbi két §-ra történik hivatkozás, valamint az által is, hogy főnökről tesz említést, nyilván oly keresk. utazónak meghatalmazásáról intézkedik, ki valamely üzletben állandóan van alkalmazva, az üzlet segédszemélyzetéhez tartozik s ezen