Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Kereskedelmi könyvek. 31. §. tényei, az a körülmény tehát, hogy az adott előleg elszámoltatott-e, könyvekkel nem bizonyítható. (Curia 1903 november 12. 127/1903. sz.) 145. A közkereseti társaság könyveinek tartalma a társaság tagjainak egymásközti jogviszonyaira nézve egymás ellenében teljes bizonyítékot nyújtanak, ha nem igazoltatik a kifogásoló részéről a bejegyzések helytelensége vagy valótlansága, azért általánosságban felhozott kifogások a könyvek tartalma ellen figyelembe nem jöhetnek, ha a kifogásoló nem állit ja, hogy a társaság tartama alatt a könyvekbe be nem tekinthetett s hogy helytelenségük okából felszólalt volna. (Curia 1898 október 11. 712. 1898. sz.) 146. A keresk. könyvek bizonyító ereje nem attól függ, hogy a könyvvezető mindazon tényekről és adatokról, melyeket bevezet, közvetlen tudomással bírjon, hanem ezen bizonyító erő a könyvben rejlik, a mennyiben annak szabályszerű vezetése biztosítja a feljegyzések viszonylagos hitelességét, mi kitűnik az 1868 : LIV. t-czikkből, melynek 174. §-a szerint a póteskü az iránt teendő le, hogy az esküvő tudtára a számvitelben megjelenő tételek helyesek, mely szerint tehát a törv. a könyvtulajdonostól vagy könyvvezetőjétől nem közvetlen tudomást, hanem alapos meggyőződést követel. (Curia 1885 november 3. 471. sz.) 147. Állandó üzleti összeköttetés esetében az egyik üzleti fél a kézhez vett és nem kifogásolt egyes számlák tartalmának helyességét a perben már csak indokoltan tagadhatja meg. (Curia 1900 szeptember 12. 518. sz.) 148. A kereskedelmi összeköttetésben levő felek közül a vevő az eladó által felmutatott könyvkivonatban feltüntetett egyes bejegyzések ellen részletes kifogást nem terjesztvén elő, az egyenlegben marasztalandó. (Curia 1898 október 19. 781/898. sz.) 149. Az alperes vevő az eladó felperes által neki szállított áruk vételára iránti követelést részletező könyvkivonat ellen azt a kifogást hozván fel, hogy ő meg nem rendelte és át nem vette a terhére irt árukat, de nem tagadván a könyvkivonatban javára irt fizetéseket, ellene a fizetések összegének megfelelő megrendelések és átvételek bizonyítottnak veendők; ezeken felül pedig a vevő lévén köteles megjelölni azokat az árukat, melyeket állítólag meg nem rendelt és át nem vett — a mennyiben ezt nem részletezi, hanem csak általánosságban tagadja meg a bejegyzések valódiságát — tagadása figyelembe nem vehető. (Curia 1898 szeptember 13. 666. sz.) 150. A könyvkivonat egyes tételeinek kifogásolását nem pótolhatja eltérő tartalmú kimutatásoknak védelmül való felhasználása, miből folyóan az illető tételek megjelölése mellett részletesen nem tagadott könyvkivonat tartalma valónak veendő. (Curia 1900 május 17. 265. sz.)