Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Kereskedelmi czégek. 15--16. §. társas üzlet czégét az utódlást kifejező toldattal a kereskedelmi törvény 15. §-a értelmében csupán a volt tulajdonos beleegyezésével használhatná stb/(Curia 1900 május 2-án 282/1900. sz.) 79. A keresk. törvény 15. §-ának azon határozmánya, hogy abban az esetben, ha valaki egy fennálló kereskedelmi üzletbe társtagul belép, az eredeti czég azon túl is használható, az eredeti czég változatlan használatának jogosultságáról és nem az eredeti czéget terhelő kötelezettségek elvállalásáról rendelkezik és igy felp.-nek ezen törvényszakaszra alapított érvelése alappal nem bir. (Curia 1895 február 13-án 1902/93. sz.) 16. §. Minden kereskedő, ki az 5. §-ban érintett kivétel alá nem esik, a 21. §-ban meghatározott pénzbirság terhe mellett, üzlete megkezdésével egyidejűleg czégét azon törvényszéknél, melynek kerületében kereskedelmi telepe létezik, bejegyeztetni, egyúttal azt ugyanott sajátkezüleg aláírni, vagy hitelesített alakban bemutatni tartozik. Mig e bejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet; ellenben elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a jelen törvény értelmében felelős. 80. A kereskedelmi törvény 16. §-a szerint minden kereskedő, a törvényben megállapított kivételektől eltekintve, czégét az üzlete megkezdésével köteles bejegyeztetni. A törvény tehát megállapítja, hogy egyidőben az üzlet tényleges megkezdésével kell hogy a czég bevezettessék, és igy a kereskedő már akkor kell hogy bejelentse, mily czégszöveget fog használni. Nem tiltja azonban a törvény, hogy a czégbejegyzés már előbb is kéressék, mielőtt az üzlet tényleg már üzembe vétetett, tehát az már az előkészületi stádiumban is eszközölhető. (Curia 1896 október 7. 1157 /895. szám.) 81. írni nem tudó kereskedő czégét bejegyeztetheti a nélkül, hogy czégvezetőt kirendelni tartoznék. Curia : Tekintve, hogy sem a kereskedelmi, sem az ipartörvény a kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg való foglalkozást az azokkal foglalkozó egyének Írástudásához nem köti; tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 10. és 16. §-ainak ama rendelkezése, mely szerint a kereskedő czéget aláirásául használja és azt czégének bejegyeztetésekor sajátkezüleg aláírni tartozik, nyilvánvalóan csakis az írni tudó kereskedőkre vonatkozik, — mely eset köztudomásúlag a rendes ; tekintve, hogy a törvény eme rendelkezéséből jogszerűen még nem következik, hogy azon kivételes esetekben, midőn a kereskedő maga irni nem tud, czégvezetőt tartozzék rendelni, s tekintve, hogy a törvény czégvezető kirendelésére nézve kötelező rendelkezést egyébként sem tartalmaz ; tekintve végre, hogy a kereskedelmi törvény 25-ik §-a rendelkezésének az irni nem tudó kereskedő is megfelelhet az által, hogy kereskedelmi könyveit erre alkalmas egyén által vezettetheti (kereskedelmi törvény 334. §.): a felfolyamodó ministeri biztos azon előterjesztése, hogy az irni nem tudó B. A. czégvezető kirendelésére utasittassék, minden törvényes alapot nélkülöz. (1892 június 21. 709. sz.)