Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

80 A tulajdonjog. 223. Magánjellegű dülőutak czéljára szolgáló terület egymagában az által, hogy az idegenek által is közlekedési czélokra használtatik, köztulajdonná nem válik. Curia: A magántulajdonon létesített dülőutak fen tartása egyedül a tulajdonos akaratától függvén, nem tekinthetők oly köz-dülőutaknak, a melyek több birtokostárs birtokának megközelitésére szolgálnak és a melyek az 1890 : I. törvényczikk 1. §-ának 50. pontja alatt emiitett köz-dülőutak fogalma alá lennének vonhatók; a miből jogszerűen következik, hogy azok az eladott birtoktest alkatrészét képezték, melyeknek tulajdonjoga tehát felperesek által vétel utján megszereztetett. Megtámadják ugyan felperesek a felebbezési biróság Ítéletét azért is, mert 7. sz. alatti telekkönyvi térkép alapján nem állapította meg, hogy a szóban forgó birtokrészletek a telekkönyvi térképen mint közutak vannak feltüntetve. Azonban ez a panasz sem alapos, mert a 6. szám alatt becsatolt telekkönyvi térkép szerint az egész birtoktest a telek' könyvi helyszíni felvételkor csak egy helyrajzi számot nyert, miből az a jogi következtetés vonható, hogy abba idegen, magán- vagy köztulajdon beékelve nem volt, hanem azon csakis magánjellegű dülőutak létezhettek; már pedig a magánjellegű dülőutak czéljára szolgáló terület egymagában az által, hogy az idegenek által is közlekedési czélokra használtatik, köztulajdonná nem válik. De alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy jóllehet felperesek szerint megállapította a szóban forgó területek közúti jellegét, mindamellett abból azt a következtetést vonta le, hogy az utak adásvétel tárgyát képezhették. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert a felebbezési biróság a tanúvallomások alapján nem azt állapította meg, hogy az utak közmunkával tartatnak fenn, következésképen, hogy azok közút jellegével birnak, hanem ellenkezően, hogy azokat a tulajdonosok tartják fenn, a miből jogszerű következtetés vonható arra, hogy az utak használata által a tulajdonos jogai nem érintettek. (I. G. 255/900. augusztus 30. sz. a.) 224. A tulajdonos a dolgot a használatra jogosítottól bérbe veheti és a jogosítottnak életben maradása reményében előre tartozatlanul fizetett bérösszeget az örökösöktől visszakövetelheti. Budapesti tábla: Alperesek beismerték azon kereseti állitás valóságát, miszerint a koronczói igatlanok tulajdonjoga felperest illeti s hogy ezen ingatlanok haszonélvezetének joga örökhagyó özvegy M. Jánosné született F. Amália javára csak élte fogytáig képezett a tulajdonos korlátlan használatára nézve felfüggesztő jogot. Kétségtelen tehát, hogy nevezett örökhagyó 1897 évi november . hó 2-án meghalván, az ingatlant terhelő használati jog megszűnt, s másnaptól kezdve a tulajdonos felperesre nézve megnyílt a jogosultság, hogy ugyanazon ingatlanok korlátlan használatát megkezdhesse. Az e tekintetbeni jogosultságon mit se változtat azon körülmény, miszerint maga a tulajdonos felperes a saját ingatlanait terhelő haszonélvezeti jogot örökhagyótól haszonbérbe kivette volt, a felperesnek tehát joga van az előre fizetett összegnek az örökösök általi megtérítését követelni, és pedig annyival