Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)
447 88. Megosztott tulajdonjog esetében a telekkönyvi állapot kiigazítási per utján nem igazitható ki azon az alapon, hogy tévesen történt a helyszinelési felvétel a haszonélvező javára, a mennyiben az a helyszíneléskor tényleg nem volt birtokban, mivel a telekkönyvi rendtartás 4. §-a értelmében ez nem kiigazitás tárgya, hanem a jogviszony megállapításával a kérdés eldöntése az úrbéri biróság hatáskörébe tartozik. (Curia 2513—2518/1899. számok.) 89. Az a jogviszony, melynél fogva bizonyos curiális telek évenkénti földbér mellett, csak személyes szolgálat végett adatott át, nem tekinthető a volt úrbéri kapcsolatból származott vagy azzal rokon oly jogviszonynak, melynek a telekkönyvi rendtartás 4. §-a szerint a telekkönyvbe való bejegyzése helyt nem foglalhat, s azért bejegyzendő az a korlátozás, hogy a haszonélvező halála esetére a haszonélvezet visszaszáll az állag tulajdonosára, illetve örököseire. (Curia 1878 november 26. 9802. sz.) 90. A vizi jog, valamint a kibecslési jog telekkönyvi bejegyzés tárgyául nem szolgálhat. Ha a malomjog használata a volt földesúr és a jobbágyok között magánjogi szerződési viszonyon alapszik, a malom jog nem esik a telekkönyvi rendtartás 4. §-ában foglalt rendelkezés alá, következésképen bej egy* zés és ennélfogva kiigazitás tárgyául is szolgálhat. (Curia 1877 április 10. 2808. sz.) 91. Oly'helyen, hol a legelőelkülönités még meg nem történt, a legelő a helyszínelés alkalmával a földesúr nevére volt volna felveendő, kitüntetésével a község közös használati jogának, ha a helyszínelés nem ekként történt, kiigazításnak van helye. E kiigazítást a telekkönyvi rendtartás 4. §-ának rendelkezése nem akadályozhatja, mert csak a tényleges viszonynyal ellenkező hibás felvétel kiigazítása és nem az úrbéri viszonyból származó igények érvényesítése forog szóban. Curia: Habár a tkönyvi rendt. 4. §-a az úrbéri viszonyokból eredő igények bejelentését a hirdetményi felszólamlásokból kizárja, azonban e szakasz csakis az ily igényeknek birtokigazitás utjáni érvényesítését tiltja, de a tényleges viszonynyal ellenkező hibás telekkönyvi felvétel kiigazításának eszközölhetését nem akadályozza. Jelen esetben felperes a válaszhoz mellékelt 1. és 2. sz. alatti okiratokkal bebizonyította, hogy E. falu községben a legelőelkülönités még nincsen keresztül vezetve, mert e végett per folyamatban van, ennek folytán a 10. sz. alatti telekjegyzőkönyvbe foglalt ama kitétel, hogy a legelő az elkülönítés alapján vétetett fel, valótlannak bizonyul, és minthogy ily tényleges viszony fennforgásával a helyszinelési felvételnek az 1854. évi július 23-án kelt helyszinelési utasítás 61. §. 1. pontja szerint kellett eszközöltetni, tekintettel a telekkönyvi rendtartás 21. §-ára, a telekkönyv kiigazítását is ily értelemben kellett elrendelni. Alperesnek az elbirtoklás iránti kifogása azért nem vehető figyelembe, mert az els'ő helyszinelési felvétel kiigazítását a telekkönyvi rendtartás 3. §. 1. pontja megengedi mindaddig, mig jóhiszemű, harmadik személy jogot nem szerez. (1873 július 1. 5779. sz.)