Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

VI. Örökösödési jogviszony kiigazítási perben. 3. §. ítélet: ... mert habár a beperesitett okiratokból kitűnik, hogy a kérdéses szőlő is A. József után szállott A. Urosra, és habár a telekkönyvi kivonatok azt mutatják, hogy a helyszinelés alkalmával ez a szőlő A. Bogumilla bemondására jegyeztetett be A. Uros és Bogumilla közös tulajdonául, mivel azonban ezen helyszinelési felvétel ellen A. Uros, ki pedig ezután még huzamosabb ideig élt, soha fel nem szólalt, mivel továbbá a 27. számú telekkönyvi kérvényben maga A. Uros is ezen szőlőt közös tulajdona gyanánt jelöli ki, és a 28. számú hasonló értelemben benyújtott kérvényre hozott végzésben is ezen szőlő mint közös tulajdon terheltetik, ezen bizonyított tények ellenében azon felperesi puszta bemondás, mintha ezen szőlőnek közös tulajdonképeni bejegyeztetése A. Uros tudta és beleegyezése nélkül történt volna és hogy a helyszinelés a törvényes örökösödésnek útjában nem állhatna, annál kevésbbé vétethetik figyelembe, mivel jelen esetben a helyszinelés ténye a 27. és 28. számú beadványok szerint magának A. Urosnak saját tettével igazoltatik. Mivel ezek szerint A. Bogumilla nevezett szőlő felerészének már férje életében jogszerű telekkönyvi tulajdonosa volt, felpereseket arra nézve támasztott keresetüktől el kellett mozdítani. (Curia 10517/1873. sz.) 44. A helyszinelési felvétel helyessége örökösödési perben is megbírálható. A telekjegyzőkönyv A) lapjának aláírása csak az A) lapon foglalt ingatlanok bevezetése helyességének elismeréséül szolgál. (Curia 1896 márczius 6. 12164/1895. sz.) 45. Az örökösödési jog kimutatása a telekkönyvi kiigazítási per keretéből feltétlenül kizártnak nem tekinthető. A kiigazítási keresetnek örökösödésre való fektetése nem szolgál alapul a bírói illetőség leszállítására. A telekkönyvi hatóság a helyszinelési felvétel alapján támasztott igények elbírálására hivatva van a további jogokat szerzett harmadik személyek ellen is, azok rosszhiszeműsége esetében. Alperes azon kifogása, hogy a kiigazítási kereset örökösödésre van fektetve, nem képez törvényes alapot a bírói illetőség leszállítására, mert az örökjog kimutatása a telekkönyv kiigazítási per köréből feltétlenül kizártnak nem tekinthető ; annak elbírálása pedig, vájjon az örökjog körül felmerült vitás kérdések oly természetüek-e, hogy azoknak rendes örökösödési per utján leendő megoldása szükséges-e, az ügyut kérdéséhez s e szerint az ügy érdeméhez tartozik ; valamint az a kérdés is : helyt foghat-e ez uton a tényleges osztály, illetőleg árverésre intézett kérelem ? Végre nem változtat az ügy állásán az sem, hogy a kereset oly harmadik személyek ellen is van intézve, kik a helyszíneléskor történt bevezetés alapján további nyilvánkönyvi jogokat szereztek, mert a telekkönyvi rendtartás 3. §. 1. pontja s a 25. §. b) pontja, valamint az 1856 november 20-iki miniszteri rendelet nem hagynak kétséget az iránt, hogy a telekkönyvi hatóság ily harmadik személyek ellen rosszhiszeműség alapján támasztott igények elbírálására is van hivatva. (Curia mint semmitőszék 1879 június 19. 10694. sz.)