Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

164 Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. és medrének is; és e tulajdona az által, hogy a Duna medre időközben a viz állandó elvonulása következtében nagyrészt szárazzá vált, mi változást sem szenvedett. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Felperes község a taksonyi 327. számú telekkönyvi betétben A. I. 12—20. sorszám alatt bejegyzett nádasok, rétek és legelők vázrajzilag. C) a. közelebbről is megjelölt részeinek a tulajdonát, birtokát az ala-' pon követeli, hogy a peres területek, melyek az 1870: X. törvényczikkben elrendelt Dunaszabályozás alkalmával az u. n. soroksári Dunaág elzárása folytán beállott apadás és nagyobbmérvü iszaplerakodás következtében keletkeztek, az 1885 : XXIII. t.-cz. 4. és 5. §-ai értelmében mint a taksonyi 3. sz. telekkönyvi betétben A. I. 4., 33., 37. és 38. és A. II. 1. sorszám alatt bejegyzett parti birtokainak elválaszthatatlan alkatrészei s illetve növedékei az ő tulajdonához tartoznak; őt illeti tehát azok birtoka. Jóllehet a per adatai szerint a peres területek a soroksári Dunaág elzárása óta nem ugyan iszapolás, hanem csak a viz. szinének állandó leszállása, tehát kiszáradás folytán á Dunaág medrében keletkeztek ; s felperesnek a taksonyi 3. sz. telekkönyvi betétben A. I. 33., 37., 38. és A. II. 1. sorszám alatt bejegyzett birtokai a szabályozás előtt a Dunaágig terjedtek, mindemellett felperes kereseti követelésének jogos alapja nincsen a peres területekre nézve. Mert igaz. ugyan, hogy az 1885 : XXIII. t.-cz. 4. és 5. §-ai a vizek partját és medrét a parti birtokos tulajdonának s a parti birtok alkatrészének nyilvánítják; azonban az utóbb idézett 5. •§. végpontjában világosan kimondatik az is, hogy a fentebbi 4. és 5. §-ok ama rendelkezései által az e törvény életbelépte előtt magánjogi czimen szerzett tulajdon nem érintetik, hogy tehát e törvényczikknek a korábban érvényesen szerzett tulajdonra visszaható ereje nincs. Már pedig a felperes község határában foganatosított úrbéri birtokrendezési és elkülönítési eljárás folyamán egyrészről a község és volt úrbéres lakosai, másrészről pedig; alperes Vallásalap, mint volt földesúr között 1857. évi augusztus 3-án és 1868. évi április 20-án létrejött jogérvényes egyezségből és az ezek bírói végrehajtására vonatkozó hiteles adatokból az tűnik ki, hogy sem a község, sem volt úrbéres lakosai azokon a területeken kivül, melyek egyezségileg az ő el is különített illetményeik gyanánt állapíttattak meg s adattak ki, másra és igy különösen a soroksári Dunaágnak arra a részére, mely a taksonyi határból 266 kataszteri holdat foglalt el, ott semmiféle igényt nem támasztottak, részükre ily igény meg nem állapíttatott; hanem, mint az 1873 július 26-án úrbéri bíróság által hitelesített elkülönítési telekkönyv tanúsítja, az egész taksonyi Duna a fent kitett térfogattal az alperes Vallásalap földesúri egyéb illetményei között mint ennek kizárólagos tulajdona jegyeztetett be és adatott át. S minthogy az úrbéri birtokrendezés és elkülönítés ily módon történt birói végrehajtása ellen sem annak folyama valamely megengedett jogorvoslattal, sem pedig annak befejezése után az 1871 : LIII. t.-cz. 52. §-ában engedélyezett kiigazítási keresettel felperes község s a volt úrbéres lakosok nem éltek; s ekként az alperes Vallásalap, mely az. úrbéri rendezés előtt földesúri jogánál fogva az egész taksonyi határ-