Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

156 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. genitése módjait meghatározzák, e szerint az osztr. polg. tkvnek az elévülésre és elbirtoklásra vonatkozó rendeleteiből csak azok tekinthetők fentartottaknak, melyek nyilvánkönyvi jogokra vonatkoznak, illetve ily jogoknak elbirtoklás utján való szerzését s ennek alapján való bejegyzését, vagy elévülés folytán elenyészését s ez alapon való törlését szabályozzák (osztr. polg. tkv. 1467., 1469., 1500. §-ai s az 1472., 1498., 1499. §§-ok annyiban, a mennyiben telekkönyvezett ingatlanokra és a nyilvánkönyvekbe bejegyzett jogokra s elbirtokolt jogok bejegyeztetésére vagy elenyészett jogok töröltetésére vonatkoznak); egyéb tekintetben ellenben az elévülés és elbirtoklás kérdése s ezek feltételei a hazai törvények szerint birálandó el, miből következik, hogy a fenforgó esetben, midőn a telekkönyvi tulajdonossal szemben alperes nyilvánkönyvön kivül állítólag elbirtokolt szolgalmat kiván érvényesíteni, azon kérdés elbírálásánál: van-e elbirtoklásnak helye s annak feltételei megvannak ? nem az osztr. polg. tkvnek a felek által idézett s az alsóbiróságok Ítéleteiben felhívott szakaszai, hanem a hazai törvények rendelkezései irányadók. Már pedig a H. K. I. 78. cz. 2. §-a értelmében állami javakra, illetve a kincstárral (fiscussal) szemben az elbirtoklásra száz éves birtoklás, illetve joggyakorlat kívántatik, alperes pedig a kihallgatott tanuk vallomásával bebizonyította ugyan, hogy a felperes által eltávolíttatni kért erkély negyven évet meghaladó idő óta létezik s annak létezését több mint ötven évesnek vitatta, azt azonban, hogy ezen erkély száz év óta léteznék, nem is állította. E szerint pedig az elbirtoklás egyik feltétele, a száz éves birtoklás, illetve joggyakorlat bizonyítva nem lévén, tekintve, hogy a tulajdonos egy harmadiknak oly építkezését, mely az ő ingatlana légürébe nyúlik, tűrni nem köteles, felperes keresetének az alperes által gyakorolt szolgalom megszüntetése iránt helyt adni s alperest a szolgalom nyilvánkönyi bejegyzése iránt támasztott keresetével elutasítani kellett. (1900 október 9-én 2931. sz. a.) 426. Nem szolgál az harminczkét évi elbirtoklás akadályául, hogy az elbirtokló az elbirtoklott ingatlan birtokbafoglalás utján jutott. (Curia 1903 május 20-án 2568/1902. sz. a.) 427. A pusztán haszonélvezett dolgot a haszonélvező el nem birtokolhatja. Tábla: Minthogy pedig Gy. Imre, az alperesek jogelődje, a saját vallomása szerint az ingatlan állagára csakis használati joggal birt, róla csakis ily használati jog háromolhatott az alperesekre; már pedig az osztrák polgári törvénykönyv hatályában fentartott 1462. §. értelmében a pusztán haszonélvezett dolgot a haszonélvező el nem birtokolhatja. Ugyanily tekintet alá esik alpereseknek az épületekre vonatkozóan vitatott joga is, mert a fent megnevezett tanú vallomása szerint az épületeknek, helyesen azok anyagának a tulajdonjoga ugyanőt illeti, de ennek ellenére az épületeket a kérdéses földterületen csak azok elpusztulásáig használhatta, az épület tulajdonjoga tehát nem teljes és korlátlan, hanem lényegében haszonélvezetre vezetendő vissza.