Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

144 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. eladó szerződésbeli jogához ragaszkodva azt követeli, hogy a vevő a feltételt, melyhez a tulajdonjog megszerzése köttetett, teljesitse, és mert különben is felperes czégnek az a joga, hogy a vételárt perelhesse és végrehajtás utján behajthassa, a G) alattiban kifejezetten ki is köttetett és pedig nem akkép, hogy eme jog érvényesitése esetében a tulajdonjog fentartása iránti rendelkezés hatályát veszitené. (Hasonló értelemben határozott Curia I. G. 597/1868. sz. a. 1903 január 20-án I. G. 439/1902. sz. a.) 397. A pactum reservati dominii jogelve oly esetben nem érvényesíthető, a melyben a megállapított vételár váltókkal egyenlittetett ki; az a kitétel, hogy a fedezeti váltó be nem váltása folytán a tulajdonjogot az eladó fentartja, csak ugy értelmezhető, hogy erre az esetre jogában áll, a már felvett részlet visszaadásával, a vételügyletet felbontani. (1897 május 5-én 1181/1896. sz. a.) 398. Az eladó, a ki a vételár teljes kifizetéséig saját tulajdonjogának fentartásával adta el vevőjének a kereseti gépet, saját vételárkövetelésének biztosítására lefoglalhatta és árverésnek kitétethette ezt a gépet, a nélkül hogy ebből a tényéből a fentartott tulajdonjogról való lemondásra jogilag következtetést vonni lehetne. (Curia felülvizsgálati tanácsa 1902 április 18-án I. G. 645/1901. sz. a.) 399. Az a kikötés, hogy az eladó tulajdonjoga a részéről eladott ingóra a vételár kifizetéséig fentartatik, az állandóan követett birói gyakorlat által érvényesnek és a vevő hitelezőivel szemben is hatályosnak van elfogadva; ez a hatály pedig csak a vételár kifizetésével szűnik meg, a mi a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint a jelen esetben meg nem történ,t, a kikötésnek hatálya tehát nem szűnt meg az által, hogy a felperes a vételárról nyilván fedezeti váltót kapott, ezt, illetőleg a vételárt perelte, erre nézve marasztaló határozatot kapott és a vételár megkapása iránt bármiféle lépéseket tett, avagy a mások által lefoglalt adásvételi tárgyat esetleg a végrehajtási árverésen megvette. (Hasonló értelemben határozott. Curia 1902 I. G. 249. sz. a. Curia felülvizsgálati tanácsa 1902 deczember 2-án I. G. 317/1902. sz. a.) 400. Vevőnek kötelességében áll a megveendő ingatlanra vonatkozó birtoklási állapotról és jogviszonyról tudomást szerezni s a vételtől mindaddig tartózkodni, mig a telekkönyvi állapot jogos volta felől meg nem győződik; a ki ezt elmulasztja, jóhiszemünek nem tekinthető. Debreczeni tábla: Alperes az általa felhivott tanuknak vallomásával teljes bizonyitékot nyújt arra nézve, hogy a peres ingatlan alperesnek öröklött birtokát képezi; a mennyiben azt alperes és apja emberemlékezetet meghaladó legalább 35—40 év óta folytonosan békésen birják és használják. Ebből nyilvánvaló az is, hogy az ingatlant felperesek jogelőde a telekkönyvi helyszínelés idejében és azóta nem is birtokolhatta, tehát hogy felperes jogelődének nyilvánkönyvi jogai csakis a helyszínelés $téves felvételéből származhattak. Kérdés és eldöntés tárgyát tehát az