Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. szerződésszerű minőségű és felperes részéről visszautasítható kész faanyagot csak az utóbbinak beleegyezése mellett adhatja el másnak s az így nyerendő értéket is köteles felperesnek beszolgáltatni, a mely érték is az általános elszámolás alá esik, sőt ama szerződésben végrehajtást szenvedő egyenesen kijelenti azt; hogy a kérdéses erdőben álló fa és onnan kivágott faanyag a felperes tulajdona, végül az is benfoglaltatik a kérdéses szerződésben, hogy a kivágott faanyag a felperes részéről előlegezendő költségen és meghatározandó értékben tűzkár ellen biztosítandó és a megtörtént biztosítással járó igény felperesnek engedendő át, ki az esetleges biztosítási összeget a végrehajtást szenvedőnek a szerződés szerint előlegezettekre fordíthatja. A kérdéses szerződés e tartalmánál fogva a szerződő feleknek abban lekötött jogalkotó egységes akaratnyilvánítása, illetve ténykedése alapján figyelemmel az optk. 428. §-ának rendelkezésére, a felperes olyannak, tekintendő, a ki a kérdéses erdőből ama szerződés szerint épen és kizárólag az ő utasításához képest kivágható és igy kivágott faanyagot a végrehajtást szenvedőtől vétel utján tulajdonul megszerezte. Ezzel szemben alperes tartozott volna kimutatni azt, hogy a kérdéses szerződés foganatba nem ment, avagy hogy az igényelt tárgyak ama szerződés szerint végrehajtást szenvedő részéről felperesnek elidegenítettek közé nem nem tartoznak, azonban a felebbezési bíróság megtámadott ítéletéből nem tűnik ki az, hogy e tekintetben alperes elfogadható adatot felhozott és bizonyítani kivánt. Az a körülmény ugyanis, hogy a vételár esetleg a vasútállomásra szállítva állapíttatott meg, magában véve csak azzal a jelentőséggel bír, hogy a felek megállapodásához képest a vasútállomásig a szállítási költség a végrehajtást szenvedőt terheli, ellenben nem zárja ki azt, hogy felperes az illető árut már korábban átvette, illetve hogy az az áru már korábban a felperes tulajdonába ment át. Az sem bir nyomatékkal, hogy felperes telekkönyvileg nem tulajdonjogát, hanem zálogjogát biztosította; mert a vétel tárgyára és körülményeire való tekintettel ez esetben a tulajdonjog megszerzésének telekkönyvi bejegyzés nem előfeltétele. A végrehajtást szenvedő eladó gyanánt jelentkezvén és a szerződésben a vételár nem egy átalányösszegben, hanem a kikészítés eredményéhez képest állapíttatván meg, a dolog természetéből következik az, hogy a felperes részéről a minőség hiánya miatt esetleg el nem fogadott anyagért a végrehajtást szenvedő ellenértéket kap; ennek kikötése tehát felperesnek az igényelt dolgokra nézve tulajdonjogát csak abban az esetben erőtleniti meg, ha s a mennyiben a felebbezési bíróság tényállásában meg volna állapítva az, hogy az igényárukat felperes el nem fogadta, illetve visszautasította. (1898 augusztus 30-án I. Gr. 162. sz. a.) 379. Az ingó dolog tulajdona átvétellel szereztetik meg. Ha eladó az eladott ingó dolgot a többitől elválasztván, a vevő azt saját zárja alá veszi és a zár kulcsait magához veszi, az átadás rövid uton megtörténtnek tekintendő.