Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 125 elhagyott s igy ennek jelentkezéséig uratlan dolgot képező 100 frtot mint találó birtokba vette, tekintve, hogy ezen körülményt a hatóságnak szabályszerüleg bejelentette s a talált összeget ennél letette, de «nnek daczára a szokásos kihirdetés és egy évi határidő eltelte után a tulajdonos nem jelentkezett, mint találó és birtokba vevő annak birlalására és használatára, és ez alapon, a mennyiben a tulajdonos a törvényes elévülési határidő alatt nem jelentkezett, a kérdéses uratlan -dolog tulajdonának megszerzésére jogositva van; a kir. kincstár ellenben, mely azt csupán ideiglenes megőrzés és a szokásos kihirdetés eszközlése végett vette át felperestől, az utóbbival, mint jogos birtokba vevővel szemben a dolognak a hirdetési határidő eredménytelen eltelte utáni tovább birtoklására és ez alapon a tulajdon megszerzésére joggal nem bir. Az előadottak folytán alperes kir. kincstárt a kérdéses 100 forint kiadására kötelezni kellett. Curia: Az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokaiból és azért, mert tételes hazai törvény hiányában tehát az elsőbiróság által bővebben kifejtett általános jogelvek annál is inkább helyesen lettek alkalmazva, minthogy a találó a talált dologra nézve csak a tulajdonossal szemben felelős. A kamatok a keresetlevél beadásától számitólag voltak csak megítélendők, mert a felperes által talált pénz rendőrhatóságilag lévén alperes kincstárnak átadva, ez a keresetlevél beadásáig jóhiszemű birtokosnak tekintendő. (1884 április 25-én 6707. sz. a.) 356. Nem jogtalan visszatartás, ha a találó a talált dolgot a rendőrségnél feljelentvén, tulajdonosnak azért nem adja ki, mert nem ismeri, s ha tulajdonos e miatt kárt szenved, ennek megtérítését találótól nem követelheti. Curia: A pernek adatai szerint bizonyitva van az, hogy a kendő, -a melyet F. J. a felperes által hajtott bérkocsiban elfelejtett, a felperes utján az alperes nejéhez került, ki erről annak tulajdonosát F. J.-nét legott értesítette és miután ez utóbbi a kendőt haza vinni -elfelejtette, azt neki leendő visszaadás végett férjének, az alperesnek -adatta át, ez uton pedig utóbb tulajdonosához visszakerült. Bizonyitva van az is, hogy alperes a kendőnek nála létét nem tagadta és végre hogy F. J., a ki felperest a kendőért kérdőre vonta és ellene a rendőrségnél feljelentést tett, a rendőr utján a kendő hollétéről szintén értesíttetett. A dolgok ilyen állásában alperes a kendő jogtalan visszatartásával nem vádolható; az a körülmény pedig, hogy felperesnek, a kit nem ismert, a kendőt igazolvány nélkül átadni vonakodott, nem szolgálhat felperes kártérítési követelésének bíróilag is elfogadható alapjául, mert alperes, a nélkül, hogy felperes a kendő átvételére való jogosultságát igazolta, azt felperesnek átadni nem is tartozott; másrészt a jelzett körülményeknél fogva nem állapitható meg az, hogy a felperes által tett több napi utánjárásnak szüksége fenforgott. A mennyiben tehát felperes több napon át a kendőnek utána járt és e miatt mint bérkocsis több napi keresményét elvesztette volna és a mennyiben a miatt,