Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)
Kisajátítás. tűrni tartoznak, hogy felpereseknek a jelzett birtokrészletekre előjegyzett tulajdonjoguk nevükre telekkönyvileg bekebeleztessék. Mert I. rendű alperes czég azt, hogy a közte és II. rendű alperes közt létrejött adásvételi szerződési jogügylet alapján tulajdonjogilag szerzett kereseti birtokrészleteket felperesekre, illetve felperesek jogelődjére tulajdonjogilag átruházta, nyíltan beismerte. Azt pedig, hogy a kereseti birtokrészletek az alperes apátság részéről az I. rendű alperes czégnél valósággal tulajdonjogilag eladottnak II. rendű alperes a perben szintén beismerte, de az ezen eladás alapján felperesek részéről közvetve szerzett tulajdoni joguk ellen azon kifogással él: »hogy a kereseti, birtokrészletek II. rendű alperes apátság által I. rendű alperes czégnek kisajátítás utján lettek eladva, következőleg azok I. rendű alperes czég részéről felperesekre, illetve felperesek jogelődjére jogérvényesen csak ugy ruháztathattak volna át tulajdonjogilag, ha I. rendű alperes czég II. rendű alperes apátságnak lehetővé tette volna, hogy az átruházást megelőzőleg visszaváltási jogát az 1868 : LV. t.-cz. 66. §-a értelmében érvényesíthesse, ez azonban az átruházást megelőzőleg meg nem történt.« Ámde II. rendű alperes apátságnak a felperesi kereset ellen tett ezen kifogása bíróilag figyelembe nem vétethetett. Mivel az A) alatti adásvételi szerződés szerint a kereseti birtokrészletek II. rendű alperes apátság részéről I. rendű alperes czégnek mint a magyar-nyugoti vasút fővállalkozójának, mint kisajátítottak lettek ugyan eladva, de M. Pál és K. Dániel tanuk hit alatti vallomása szerint az eladó apátság az eladás alkalmával nemcsak tudomással birt arról, hogy ezen birtokrészletek a vasút czéljaira nem szükségesek, hanem az akkori apát azért, mivel a kereseti birtokrészleteket a kisajátított birtokrészletektől elválasztva és elkülönözötten használhatóknak nem találta, csak azon feltételek alatt volt hajlandó, a kisajátított birtokrészleteket a vasút czéljaira a kisajátítási jegyzőkönyv szerint egyezségileg megállapított 300 frtnyi holdankénti vételárban átengedni, ha az I. rendű alperes czég a kereseti birtokrészleteket hasonló vételáron szintén megveszi. Ily körülmények közt, habár a kereseti birtokrészletek kisajátítás utján kerültek is I. rendű alperes czég tulajdonjogi birtokába, azokra nézve a visszavásárlás eleve kizártnak tekintendő, minthogy azokat II. rendű alperes apátság ruházta át I. rendű alperesre s igy II. rendű apátság azon alapon, mivel állítólag I. rendű alperes részéről a birtokrészleteknek felpereseknek történt eladása előtt, visszavásárlási jogának érvényesítése végett fel nem hivatott, felperesek tulajdonjogát kifogás alá venni jogosítva nincsen. Egyébként M. Pál tanúnak K. Dániel tanú által támogatott hit alatti vallomása szerint, a kereseti birtokrészleteknek. I. rendű alperes czég részéről felperesekre történt tulajdonjogi átruházása, valamint az, hogy azok a kereseti birtokrészleteket háztelkekké kívánják használni, II. rendű apátságnak tudomására hozatván, az akkori apát a történt átruházás ellen kifogással nem élt és visszavásárlási jogot érvényesíteni nem kívánt az átruházás után több év múlva pedig, midőn a jóhiszemű birtokos felperesek, a per adatai szerint, a kereseti birtokrészletekre