Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Kisajátítás. tűrni tartoznak, hogy felpereseknek a jelzett birtokrészletekre előjegy­zett tulajdonjoguk nevükre telekkönyvileg bekebeleztessék. Mert I. rendű alperes czég azt, hogy a közte és II. rendű alperes közt létrejött adás­vételi szerződési jogügylet alapján tulajdonjogilag szerzett kereseti birtok­részleteket felperesekre, illetve felperesek jogelődjére tulajdonjogilag átruházta, nyíltan beismerte. Azt pedig, hogy a kereseti birtokrészletek az alperes apátság részéről az I. rendű alperes czégnél valósággal tulajdonjogilag eladott­nak II. rendű alperes a perben szintén beismerte, de az ezen eladás alapján felperesek részéről közvetve szerzett tulajdoni joguk ellen azon kifogással él: »hogy a kereseti, birtokrészletek II. rendű alperes apátság által I. rendű alperes czégnek kisajátítás utján lettek eladva, követ­kezőleg azok I. rendű alperes czég részéről felperesekre, illetve felpere­sek jogelődjére jogérvényesen csak ugy ruháztathattak volna át tulajdon­jogilag, ha I. rendű alperes czég II. rendű alperes apátságnak lehetővé tette volna, hogy az átruházást megelőzőleg visszaváltási jogát az 1868 : LV. t.-cz. 66. §-a értelmében érvényesíthesse, ez azonban az átruházást megelőzőleg meg nem történt.« Ámde II. rendű alperes apátságnak a felperesi kereset ellen tett ezen kifogása bíróilag figyelembe nem vétethetett. Mivel az A) alatti adásvételi szerződés szerint a kereseti birtok­részletek II. rendű alperes apátság részéről I. rendű alperes czégnek mint a magyar-nyugoti vasút fővállalkozójának, mint kisajátítottak lettek ugyan eladva, de M. Pál és K. Dániel tanuk hit alatti vallo­mása szerint az eladó apátság az eladás alkalmával nemcsak tudomással birt arról, hogy ezen birtokrészletek a vasút czéljaira nem szükségesek, hanem az akkori apát azért, mivel a kereseti birtokrészleteket a kisajá­tított birtokrészletektől elválasztva és elkülönözötten használhatóknak nem találta, csak azon feltételek alatt volt hajlandó, a kisajátított birtokrészleteket a vasút czéljaira a kisajátítási jegyzőkönyv szerint egyezségileg megállapított 300 frtnyi holdankénti vételárban átengedni, ha az I. rendű alperes czég a kereseti birtokrészleteket hasonló vétel­áron szintén megveszi. Ily körülmények közt, habár a kereseti birtokrészletek kisajátítás utján kerültek is I. rendű alperes czég tulajdonjogi birtokába, azokra nézve a visszavásárlás eleve kizártnak tekintendő, minthogy azokat II. rendű alperes apátság ruházta át I. rendű alperesre s igy II. rendű apátság azon alapon, mivel állítólag I. rendű alperes részéről a birtok­részleteknek felpereseknek történt eladása előtt, visszavásárlási jogának érvényesítése végett fel nem hivatott, felperesek tulajdonjogát kifogás alá venni jogosítva nincsen. Egyébként M. Pál tanúnak K. Dániel tanú által támogatott hit alatti vallomása szerint, a kereseti birtokrészleteknek. I. rendű alperes czég részéről felperesekre történt tulajdonjogi átruházása, valamint az, hogy azok a kereseti birtokrészleteket háztelkekké kívánják használni, II. rendű apátságnak tudomására hozatván, az akkori apát a történt átruházás ellen kifogással nem élt és visszavásárlási jogot érvényesíteni nem kívánt az átruházás után több év múlva pedig, midőn a jóhiszemű birtokos felperesek, a per adatai szerint, a kereseti birtokrészletekre

Next

/
Thumbnails
Contents