Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Kisajátítás. tartozzék és a tervbe vett vállalattól el ne állhasson, vagy azt az eddigi tervtől eltérően egy ujabb terv alapján ne létesíthesse. A vállalat létesítésének abbanhagyása és ez által a kisajátítási terv hatálytatanná válta a kártalanítási eljárásnak, mint tárgytalannak, megszűntét is szükségkép maga után vonja. (Curia 1901 szeptember 11-én 3292. sz. a.) 341. Az a körülmény, hogy a kisajátítási összeírásokban felsorolt ingatlanok tekintetében valamely a telekkönyvi kivonatban foglalt megjegyzés szerint a község nem feltétlen tulajdonos, nem szolgálhat alapul arra, hogy a saját kizárólagos birtokából elvont ingatlanokért kártalanítást ne követelhessen; az pedig, hogy a telekkönyvi kivonat megjegyzés rovatában a királyi kincstár bizonyos kikötéseket tartott fenn magának, csakis arra szolgálhat alapul, hogy az 1881 : XLI. t.-cz. 46. §-ának útmutatása szerint mint érdekeltnek mutatkozó fél a tárgyalásra megidéztessék, és a mennyiben a kártalanítási összeghez bármi részben igényt tartana, ez igény eldöntéséig a kártalanítási összeg bírói letétbe helyeztessék. (Curia 1902 október 28-án 5911/1902. sz. a.) 342. Az 1881 : XLI. t.-cz. 25. §-ának az a rendelkezése, hogy az érték a becsléskor létező árak szerint határozandó meg, tekintettel a 30. §-nak a kamat járandóság időpontjára vonatkozó rendelkezésére, ugy értelmezendő, hogy arra az esetre, ha a kisajátított dolog előbb már birtokba is vétetett, a birtokbavétel ideje szerinti árak az irányadók; hogy tehát, a midőn a becslés a kisajátított dolognak tényleg megtörtént birtokbavétele után, hosszabb idő eltelte után, eszközöltetett, a kisajátított dolog általános forgalmi értéke és ezzel a kártalanítás ára is a birtokbavétel, nem pedig a becslés idejére való tekintettel állapitható meg helyesen és mindkét fél érdekére nézve méltányosan, és jelesül: hogy az időközben változott körülmények folytán beállott értékemelkedés a kisajátító hátrányára számításba nem hozható. (Curia 1898 május 4-én 917. sz. a.) 343. A kisajátítási kártalanítási árnak mint a vételárt helyettesítő összegnek felosztására a telekkönyvi hatóság illetékes annál is inkább, mert egyedül ő lehet azon helyzetben, hogy megbírálhassa, kik a telekkönyvikig érdekeltek és kártalanítási összegre jogosultak. Curia: A vasutak létesitése czéljából eszközölt kisajátitás esetében a kártalanitási összeg kifizetése az 1881 : XLI. t.-cz. 59. §. végpontja értelmében az 1868 : I. t.-cz. 19. és következő §-aiban meghatározott módon eszközlendő, az utóbb idézett törvényt módosító és kiegészítő 1881 : LXI. t.-cz. 11. §-a pedig nyilván azt rendeli, hogy a törvényszék elnevezése alatt ott, hol hiteltelekkönyvek léteznek, az illetékes telekkönyvi hatóság értendő; és mert még ha az imént idézett különös törvények tartalma kételyt hagyna is az illetékesség iránt, a dolog természete s az általános végrehajtási törvény (1881 : LX. t.-cz.) értelmében a kártalanitási árnak mint a vételárt helyettesítő összegnek felosztását a telekkönyvi hatóság magától annál kevésbbé utasíthatja