Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

82 Házassági törrény. 80. §. — Anyagi rész. a felperes ellenében is az 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §. a) pontjában megjelölt bontó okot; mert a 2. •/. alatti levél tanúsága szerint felperesnő bontotta meg az életközösséget és az általa felhívott tanuk nem bizonyították alperesnek felperesnő iránti olyan magaviseletét, mely felperesnőnek távozását indokolhatná és mert felperesnőnek 6. ••/. alatt csatolt levele támogatja alperesnek azt az állítását, hogy felperesnő már 1894 őszétől kezdve, az 1895 márczius haváig tartott együttélésük alatt éjjelenként elkülönítette magát alperestől. Ezekből az okokból kellett a peres felek közötti házasságot mindkét alsóbiróság Ítéletének részbeni megváltoztatásával mindkét fél hibájából, az 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §. a) pontja alapján felbontani, a 85. §. értelmében mindkét felet vétkesnek nyilvánitani . . . (Curia 1898 június 2-án 3122. sz.) 193. A férj nejét minden ok nélkül, de épen női kötelességének teljesítése közben hajánál fogva megragadta és rázta; igen gyakran jött haza ittas állapotban s ekkor feleségével durván bánt és tettleg bántalmazta. A férj ezen viselkedése nyilvánvalóan a házastársi kötelességek szándékos és súlyos megsértését képezi. (Guria 1899 június 22-én 1969. sz.) 194. Már magában véve az életközösség állandó megszakítása, az 1894: XXXI. t.-cz. 80. §. a) pontja alá vonható kötelességsértést is magában foglalja ; ezt pedig alperes idézte elő az által, hogy az együttélést alapos ok nélkül megszakítva, a férjéhez való visszatérést — addig is, mig annak akadálya nem volt — megtagadta ... És nem menti alperest felperesnek az a későbbi vétkes cselekménye, hogy ez három évi különélés után más nőt vett magához, ezzel mint ágyasával él, mert közvetve ennek is az alperes vétkes cselekménye az okozója. Ennek alapján a házasságot fel kellett bontani, mert az a körülmény, hogy felperes férj ellenében is forog fenn bontó ok, a kereseti jogot a H. T. 81. §-a szerint ki nem zárja. És minthogy alperes viszonkeresetet a házasság felbontása iránt nem támasztott, férjének vétkessé nyilvánítását nem kérelmezte, vétkesnek egyedül alperes volt kimondandó. (Curia 1898 július 30-án 5798. sz.) 195. A férjnek az a tette, hogy kiskorú gyermekeit a háztól elküldötte, egymagában véve, különös tekintettel arra, hogy az elküldésre a férjnek oka volt, vagy azt hitte, hogy oka volt, bontó okul nem szolgál. Az alsóbiróságok a házasságot a H. T. 80. §. a) pontja alapján felbontották, mert a tanuk vallomásával bizonyítottnak vették, hogy az alperes szándékosan megsértette a házastársi kötelességet az által, hogy nejét a szolgálattevő cselédség előtt megalázta, őt heves szavakkal illette, nyilván bolondnak nevezte, elmebeli állapotának orvosi megvizsgálása által pedig érzékenyen sértette. A kir. Curia a tanuk vallomásában nem látott elég bizonyítékot arra, hogy alperes a felperes iránt együttélésük ideje alatt tanúsított magaviseletével oly súlyosan megsértette volna házastársi kötelességeit, hogy e miatt a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlenné válhatott volna. A már leszállított viszonkeresetnek a rhásodbirósági Ítélet elleni felebbezésben tett ujabb emelése figyelembe nem vétetett.