Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

örökösödési perek. 679 pedig, kinek öröklési jogát az alperesek a hagyatéki tárgyalás során el nem ismerték, az ujabban kitűzött tárgyalási határnapon az 1894 : XVI. t.-cz. 63. §-ban meghatározott figyelmeztetés daczára meg nem jelent. Felperesek a per adatai szerint az alperesektől az örökhagyó hagyatékába csak az őket törvényes örökösödés rendje szerint megillető örökrésznek a kiadását igénylik. Felpereseknek emez örökrésze pedig a fentebb megnevezett örököstársaknak a perbevonása nélkül is megállapitható, mert ez a többi perben nem álló örökös jogait nem érintené és mert különben is ezek igényeikről lemondottak, illetve a hagyatéki tárgyaláson meg nem jelent Sz. S. is olyannak tekinthető, a ki a hagyatékra igényt nem tart: minélfogva az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni, a keresetet érdemben eldöntendőnek kimondani és a kir. törvényszéket a további szabályszerű eljárásra utasitani kellett. —Curia helybenhagyja. (1900 június 19-én 1948. és 6375/1900. sz.) 624. Örökösödési perben valamennyi örökösnek perben állása csak annyiban szükséges, a mennyiben a keresettel valamennyi örökös ellenében czéloztatik öröklési igény érvényesittetni. (Curia 1895 április 25-én 3804/1894. sz.) 625. Ipolysági törvényszék : Az örökösödési perek csak az öröklésre igényt tartó minden felek meghallgatása mellett lévén elintézhetők, azok, kik ezek közül felpereshez csatlakozni, véle közösen a pert megindítani nem kívánnák, alperesként idézendők perbe. (1892 augusztus 17-én 2212. 1892. sz.) — Curia helybenhagyja. (1895 január 30-án 268/1894. sz.) 626. Az ajándékozás folytán megsértett kötelesrész iránt folyamatba tett perbe az ajándékozó összes örököseit perbe vonni rendszerint nem szükséges, hanem elég, ha a kedvezményesek ellen van a per megindítva. Győri tábla: Felperes keresete az 1894 május 13-án végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt atyja K. I. után maradt s állítólag alperesek birtokában levő hagyatékból az őt törvény szerint illető örökségnek kiadására, továbbá a felperes testvére K. S. után atyjára K. I.-ra szállott, de ennek I. és II. rendű alperesek javára történt lemondása folytán I. és II. rendű alpereseknek átadott vagyonból kötelesrészének kiegészítésére irányul. Ebben a perben tehát, melyben felperes öröklési igényeinek kielégítését csakis az alperesektől az ezeknek birtokába jutott vagyonból kivánja, a többi örököstársak perbevonására szükség nincs. Az elsőbiróság az itélet indokolása szerint, akár K. S., akár K. I. hagyatéki vagyona állagának megállapítása érdemében a határozathozatalt azért is találta szükségtelennek : mert a hazai gyakorlat értelmében az öröklési jogról való lemondás harmadik személynek javára is korlátlanul meg van engedve. A jelen perben azonban nem az képezi az eldöntendő kérdést, hogy K. I, jogosítva volt-e a fiáról, K. S.-ról reá szállt örökségről az I. és II. rendű alperesek javára lemondani, hanem az, hogy ez a lemondás ajándékozásnak vagyis olyan jogügyletnek tekinthető-e, mely felperes kötelesrészét sértette ? s hogy felperes kötelesrésze tényleg megsértetett-e ? Ezen kérdések elbírálásának, tekintettel arra, hogy felperes törvényes osztályrészét (kötelesrészét), illetve ennek kiegészítését csakis alperestől, mint szerinte meg-