Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

658 Az örökös hitelezőjének jogállása. 581. A hitelező abban az esetben, ha a hagyaték értéke az összes hagyatéki hitelezők kielégítésére nem elegendő, csakis aránylagos kielégítésre tarthat igényt. Azt, hogy ez eset fenforog, az örökös tartozik bizonyítani, mert ellenesetben, ha a hitelező követelését meghaladó hagyatéki érték birtokába jutott, a hitelező követeléseért saját személyében és saját vagyonával is felelős. a) Curia : A tábla ítéletének felebbezett azt a részét, mely szerint az alperesek a kereseti követelés és kamata erejéig, személyesen saját vagyonuk erejéig is marasztaltattak, helyben kellett hagyni azért, mert a hagyatéki iratok közt fekvő, a védekező alperesnek jelenlétében 1898 deczember 29-én felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv által tanúsítva van, hogy az örökhagyó után 5374 kor. értékű ingó és ingatlan vagyon maradt, s az 1890. évi II. 79/2. sz. a. átadási végzés szerint az összes hagyaték az örökösöknek s ezek közt az alpereseknek is át lett adva. Ennélfogva, miután az örökhagyó kötelezettségeért az örökhagyó hagyatéka erejéig az örökösök egyetemleges felelősséggel tartoznak s a per adataival ki van mutatva, hogy az alpereseknek mint örökösöknek az örökhagyó után, ennek a felperes kereseti követelését meghaladó hagyatéki vagyona birtokába jutott, az alpereseknek saját személyükben és saját vagyonukra vonatkozó marasztaltatásuk okadatolt azért, mert való ugyan az, hogy az örökös felelőssége az örökhagyó tartozásaért csakis ennek hagyatéka értéke erejéig terjedhet és hogy az egyes hitelezők, ha a hagyaték értéke az összes hagyatéki hitelezők kielégítésére nem elegendő, csakis aránylagos kielégítésre tarthatnak igényt, mindazáltal védekező alperes a perben olyan irányú ellenkérelmet, hogy a perbeli állítása szerint adóssággal túlterhelt hagyatéki vagyonból a felperes kereseti követelése aránylagos kielégítésben részesüljön, elő nem terjesztett és hitelt érdemlő módon nem is mutatta ki, hogy a hagyatéknak az örökösök részéről birtokba vett s általuk a per adatai szerint részben el is idegenitett cselekvő állapota miként viszonylik az összhitelezőknek követeléseihez, s ehhez képest mily arányszámítás veendő alapul a felperes követelésének a hagyatéki vagyon értéke erejéig leendő kielégítésénél, a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv s az erre hozott átadási végzés pedig, mivel ezeknek a hagyaték állagára és a hagyatéki hitelezők követeléseinek fennállására vonatkozó adatai lényegileg épen a hagyatéki tárgyalásnál résztvett örökösnek egyoldalú bemondásán alapulnak, az örökhagyó hitelezői sérelmére nem szolgálhatnak. (1901 május 9. 1369/1900.) b) Curia : Az örökhagyó után összesen 10.045 frt 57 kr. értékű hagyatéki vagyon maradt. E ténynyel szemben nem vehető figyelembe alperesnek az a védekezése, hogy az általa felszámított saját követelései és az örökhagyó gyógyítási és temetése költségei az egész hagyatékot kimerítvén, felperes a hagyatékot tárgyaló bíróság 1897. évi 1445. és 1561. 1897. sz. átadó végzésének tartalmával szemben kielégítésre igényt nem tarthat, nem pedig azért, mert a hagyatékátadó végzés adatai az alperes saját bemondásán, illetve ily irányban előterjesztett kérelmén alapulván, a perenkivüli hagyatéki eljárásnak ily értelemben történt elintézése az örökhagyó hitelezőinek sérelmére nem válhatik. E szerint ki lévén mutatva, hogy a felperes követelését meghaladó hagyatéki vagyon alperes, illetve alperesek kezeihez jutott, alperesek marasztalása annyival inkább