Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Kitagadás. 651 dásnak a végrendeletben határozott kifejezés adassék és a kitagadás oka is felemlittessék. (Curia helybenhagyja. 1901 február 26. 3361. és a Curia alább közölt 4822/1903. sz.) 565. Az ideiglenes törvényszabályok 7. §-a szerint a szükségörökös a kötelesrészből csak a H. R. I. R. 52. és 53. czimeiben felsorolt kitagadási okok valamelyikének fenforgása esetében zárható ki. (Curia 1545/1901.) 566. Az örökösödésből való kizárásra csak azok az okok fogadhatók el, a melyeket a végrendelkező a végrendeletben ilyenekül kijelöl. Curia : Minthogy azonban általában elfogadott jogszabály szerint az örökösödésből való kizárásra csak azok az okok fogadhatók el, a melyeket a végrendelkező a végrendeletében ilyenekül kijelöl, az örökhagyónak végrendeletében általánosságban felhozott okok pedig nem olyanok, melyek a fennálló jogszabályok értelmében a kizárásra indokul szolgálhatnának, mig másrészről a tanuk vallomásával bizonyitott bántalmazást, habár az a végrendeletben felsoroltaknál súlyosabb, a kizárásra okul szolgáló bántalmazásról tesz bizonyságot; minthogy azt végrendelkező végrendeletében fel nem említette, figyelembe venni nem lehetett, annálfogva örökhagyó végrendeletének felperest az örökösödésből kizáró rendelkezését hatálytalannak kellett kimondani. (1895 május 21. 2503. 1894. sz. Azonos 8966/1876. sz.) 567. A végrendeletben meg nem emiitett kitagadási okról az vélelmezendő, hogy azért az örökhagyó gyermekének megbocsátott. Ipolysági törvényszék-: Habár a per során bebizonyult, hogy a gyermek atyjával szemben olyan tettet követett el, a mely a kitagadásra kellő okul szolgálna, mégis, mivel a kitagadási ok a Végrendeletben megemlítve nincs, az vélelmezendő, hogy azért az örökhagyó gyermekének megbocsátott. — Budapesti tábla helybenhagyja. — Curia helybenhagyja. (1901 márczius 14. 501. és 498/74.) 568. A gyermeknek az a ténye, hogy házából a segély és ápolásra szoruló örökhagyót beteges, agg korában kiűzte és kidobta, kitagadási okot képez. Curia : Az érvényesnek kimondott végrendeletnek kitagadási okul felhozott tartalmát, vagyis az alperes elleniratában érvényesített azon körülmény valódiságát: »hogy örökhagyót beteges, agg korában házukból kiűzték és kidobták«, felperesek a per során meg nem tagadták, ezen körülmény pedig, számbavéve azt, hogy felperesek, mint egyenes leszármazók örökhagyó eltartására és gondozására törvénynél fogva is kötelesek voltak, továbbá, hogy örökhagyó 79 éves, elhagyott, beteges és alig számba vehető csekély vagyonnal rendelkező személy lévén, segély és ápolásra szorult állapotban volt: méltán vonható azon nagyobb mérvű méltatlanság tekintete alá, melyet a Hk. I. r. 52. §-ának 1. pontja kitagadási okul felsorol, örökhagyó tehát jogosan tagadván ki felpereseket, annak hagyatékából kötelesrész czimén mit sem követelhetnek és pedig jelen esetben azért sem, mert örökhagyó eltartásának és ápolásának köte-