Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrész. 643 nek kiegészítését annyiban, a mennyiben az, az ajándékozás által megsértett s a mennyiben azt az örökhagyó életében meg nem kapták. Tesz pedig az öt gyermek mindegyikének köteles része az ingatlanokból 355 irtot, a melybe azonban be kell tudni felét azon 18 frt 78 krnak, mely az ingó hagyatékból mindegyik felperesnek már jogerejüleg megítéltetett, vagyis be kell tudni 9 frt 39 krt, mint az ingó hagyatékból a kötelesrészen felül nekik megítélt összeget. De elsőrendű felperes a másodbirósági ítélet elleni felebbezésében maga beismeri, hogy férjhezmenetelekor kapott 400 frtot, tehát a fentebbi 345 frt 61 kr. kötelesrésznél többet. E szerint ő az ingatlanokból járó köteles részére nézve is ki van elégítve s itt tekintetbe .sem kell venni azt — mi különben bebizonyitottnak veendő — hogy ő kiházasitásakor 1848 előtt kapott, á helyi szokás szerint, bizonyos ingóságokat is apjától. A másodrendű felperes sem követelhet köteles részt, mert ő mindennemű öröklési igényei kielégítéséül kapott apjától 1854-ben tulajdonjoggal egy 2560 frt értékű ingatlan vagyont. Ellenben az, hogy harmadrendű felperes is kapott volna kötelesrészébe beszámithatólag valamit apjától, nincs bizonyítva. Mert ha be volna is perrendszerüleg igazolva, hogy érette az örökhagyó a katonai szolgálat alóli felmentéséért 1200 frtot fizetett: ezt örökségébe nem lehetne betudni, akkor, midőn alperes nem mutatott oly körülményeket s viszonyokat, melyek közt harmadrendű felperes a katonai szolgálat alóli felmentés által valamely anyagi, szellemi vagy erkölcsi előnyben részesültnek tekinthető volna. Arra nézve pedig, hogy a nevezett felperes kapott apjától 300 frt készpénzt is, eskü általi bizonyítást nem lehet engedni akkor, midőn alperes azt sem mondja meg, hogy mikor, mily alkalommal és mi végre adta az apa azon összeget fiának. Végre a negyedrendű felperes ellenében sem követelheti alperes azt, hogy annak kötelesrészébe valamely összeg betudassék. .Mert ha bebizonyította volna is ő azt, hogy nevezett alperes kapott kiháza^sitásul némely, állítólag 400 frt értékű ingóságokat : áll ezzel szemben, hogy alperes is kapott az örökhagyótól ajándékul nagyobb értékű olyan ingóságokat, melyekből felpereseknek örökség nem lett megítélve. Beismerte ugyanis ő a D) alatti leltárban, hogy az ott felvett összes, nemcsak 93 frt , 77 kr. értékű ingóságokat apja adta át neki még életében tulajdonjoggal. Ezeknél fogva alperes a harmad- és negyedrendű felperesek javára 691 frt 22 kr. kötelesrész fizetésében marasztalandó volt. Nem nagyobb összegben, mert az elsőbirósági itélet elleni felebbezvényükben maguk felperesek csak • 055 írttal számították fel egyenkint az ő kiegészítendő kötelesrészüket s ebben — mint fentebb kifejtetett — betudandó volt 9 frt 39 kr. De különben is a megajándékozott alperest arra, hogy oly értékek után is egészítse ki harmad- s negyedrendű felperesek kötelesrészét, a melyeket az örökhagyó nem neki, hanem egy másik gyermekének ajándékozott el, kötelezni nem lehetne ; és ezért semmi esetben sem volna helyeselhető az a számítási • módozat, mely szerint a másodbiróság hozzáadva az alperesnek ajándékozott ingatlanok értékéhez azon ingatlanok értékét is, melyeket a másodrendű felperes kapott ajándékba 1854-ben s azután így a két rendbeli • ajándék összértéke alapján állapította meg az illető felperesek kiegészítendő kötelesrészét alperes terhére. Nem volna ama számítási módozat . helyeselhető azért sem, mert harmad- s negyedrendű felperesek kötelesrésze nem a másodrendű felperes javára tett ajándékozás által, hanem 41*